Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2007. október 6., szombat

Emlékezés 1.

Ragyogó napsütésben kiautóztam a Kispesti temetőbe. Most, mert halottak napján elvből nem teszem. Egyébként sincs semmi a temetőben. A halottainkkal bárhol szóba elegedhetünk, nem kell kimenni a csontokhoz. Ráadásul a szüleim mindketten leszülettek és van szerencsém ismerni őket.
Én magam szét fogom szóratni a hamvaimat valahol, ahol jól éreztem magam: Margit-szigeten, Taron, vagy ki tudja még. Számtalan életünk során mindig elhagyunk magunk után egy testet. Ha mindnek egy emlékművet állítunk, lassan nem lesz hol élni az élőknek.
De hát Anyuéknak van sírjuk, akkor azt rendben kell tartani. Nos, én ma tettem ezért. Égettem füstölőket is (ezt a nem testben élő lényekért tesszük).