Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2007. október 26., péntek

Igazság?


Alaptörvény: Aki kiabál, annak soha nincs igaza.

Aki kiabál, a belső gyengeségét kompenzálja akusztikus eszközökkel.
Aki nagyképű, annak nincs önbizalma.
Aki erőszakos, az belül fél.
Ezek mind kompenzációk.

Ez nem demokrácia. Apró kisebbség ráerőszakolja magát a dolgozni akaró, tisztességes tömegre.

Nagyon sokan vagyunk, akik nem havi fixből élünk. Hányan, mekkora összeget veszítettek ma azzal, hogy nem tudtak normálisan közlekedni? Elesünk a bevételektől, de a csekkeket fel kell adni. Nem szoktam és nem szeretek politizálni, de ez már belőlem is ellenszenvet hoz fel.

SENKINEK nincs joga a másikat akadályozni a szabad mozgásában, mukavégzésében!

Hány beteghez kihívott orvos vesztegelt ma a cirkuszolás miatt? Emlékszem, mikor édesanyám már súlyos beteg volt, és reggel - este morfiumot kapott. Ha perceket késett a doktor, milyen rosszull volt!

Hány szülő hagyja most ott a munkáját, hogy a gyerekét biztonságban hazajuttassa?

Az erőszak csak újabb erőszakot szül. Mindenki tegye a dologát, becsülettel, a legjobb tudása szerint. A pék süsse a kenyeret, a kőműves építsen, az orvos gyógyítson. A politikus politizáljon. Nem kértünk senkit, hogy helyettünk kimenjen az utcára cirkuszolni. NEKÜNK NEM ÉRDEKÜNK. Felnőtt emberek vagyunk, tudunk dönteni. És bármilyen fájdalmas is ezt belátni nekik, MI VAGYUNK TÖBBEN. Akik nem tartozunk egyik oldalhoz sem, csak békében akarjuk élni az életünket és tenni a dolgunkat.