Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2007. október 4., csütörtök

Önéletrajz öt fejezetben

1.

Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Beleesek.
Elveszett vagyok. .. remény nélküli.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.

2.

Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesek.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú idő telik, mire kijutok.

3.

Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van,
mégis beleesek...ez már szokás.
Nyitva a szemem : tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.

4.

Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.

5.

Egy másik utcán sétálok...