Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2007. november 29., csütörtök

Dobogókő

Ma felmentünk Dobogókőre. Mesés volt a látvány, a csípős hideg ellenére. Igazi télbe érkeztünk. Magunkra vettünk mindent, amit tudtunk.










Az én csizmám rémesen csúszott, tavaly ez nem derült ki, mert nem volt hó. Sokat nevettünk a totyogáson. Jeges volt a talaj.

Szeretettel gondoltunk rátok, akik a városban maradtatok és dolgoztatok ezen a remek, napsütéses csütörtökön. Olyan rövid idő alatt kiértünk a természetbe, magunk mögött hagyva a pesti rohanást. Nagy pásztorkutya is elkísért minket egy darabon.

Elégettük, amit akartunk, a füstölőket is nagy nehezen meggyújtottuk. Az erős szélben nem volt könnyű dolgunk.



Tavaly kimaradt a hó élménye, reméljük, idén lesz benne részünk, nem csak ma.

Próbáltunk ebédelni Dobogókőn, de ez nem jött össze.




Viszont emlékeztem a Pilisszentkereszten lévő étteremre. Még filmes koromban sokszor ettünk itt a drága Szenteczky Bandival, Lakatos Bélával, és a többiekkel. Nem csalódtunk. Remek ebédet kaptunk nagyon elfogadható áron. Mindenkinek szívből ajánljuk.




Az étterem mellett a Patika előtt csodás bokrok virulnak milliónyi szép színes bogyókkal.

Nem győztünk betelni a szebbnél szebb látnivalókkal és örültünk egymás társaságának. Tökéletes nap volt a mai.


Egész simán visszaértünk a városba. Mikor felhajtottam a Margit - hídra, arról beszéltem, hogy milyen szerencsénk volt az időjárással is. Bár délutánra borút ígértek, még derengett a Nap. "Nagyon szeretlek benneteket" - mondtam, mire azonnal teljes pompájában kisütött a Nap! Egyszerre kaptuk fel a fejünket. Úgy látszik, hetente megkapom ezt az élményt.

Hálás vagyok Katinak és Emesének a társaságukért, a közös élményekért, a szeretetükért. Hálás a természetnek a szépségért, amit láthattunk. Hálás vagyok azért, hogy módomban állt kivinni a lányokat kirándulni. Hálás vagyok a szakácsnak, hogy finom ebédet főzött, a pincérnek, hogy udvariasan szolgált ki minket. Hálás vagyok a kutyának, hogy velünk tartott. Köszönöm, hogy látunk, hallunk, és mozgunk, hogy érezhettük az erdő illatát. Köszönöm azt is, hogy megoszthatom az örömömet veletek.