Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2007. december 21., péntek

Legyek elkeseredve?

Szerdán éreztem, hogy egy régi ismerősöm bajban van. Felhívtam. Letette, majd írt sms-t, hogy kórházban van. Visszakérdeztem, tudok-e segíteni?
"Kösz nem. Mindent ismerek mit tanítottál, szavaid hallom még." Az ezrelékét sem tanulta meg annak, amit tudok. Ezután becsmérelte "kék tarát", hogy nem segít. Nem csodálom! Drágám, Kék Buddha és Zöld Tara van! Benned meg nagy káosz!
Próbáltam visszahívni, de kinyomta a telefont. Hát, ennyi. Segíts akkor magadon! Én megpróbáltam.
Aztán még jött sms, de épp egy fogászati kínzást tűrtem el fájdalomcsillapítás nélkül. :- ) Nem reagáltam rá.