Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2007. december 7., péntek

Tégla ügyek

Van valahol egy tégla. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a háromféle minőség közül – jó, rossz, közömbös – melyik illik a leginkább erre a téglára, meg kell vizsgálnunk.

Ha beépítjük egy falba – jó. Ha ráejtjük a lábunkra – rossz. Ha elmegyünk mellette fütyörészve – közömbös. Sőt! Ha beépítjük a téglát az „ellenség” falába, mely mögül ránk lődöz – rossz. Ha ráejtjük a téglát az „ellenség” lábára – jó! Minden nézőpont kérdése.

Milyen hát valójában a tégla? Ilyen értelemben semmilyen. Mentes a jótól, a rossztól, sőt még a közömböstől is. Nincs eleve elhatározva, nincs bekódolva, hogy fájdalmat vagy örömet okoz-e valakinek, ám az a bizonyos valaki irányultságától, cselekedetétől, hozzáállásától függően jónak, rossznak és közömbösnek is. Tele is van tehát a tégla mindazzal a minőséggel, amilyennek megélhető. TELI ÜRESSÉG.

Ezzel párhuzamosan, egy hasonló nézőpontból vizsgálva, még a tégla konkrét mivolta is megkérdőjeleződik. Mert például: mik a „téglaság” kritériumai? Miből kell lennie valamilyen tárgynak, hogy azt mondhassuk rá: „tégla”? Csak látszólag egyszerű a válasz, mert az olyan első kézből kapott válaszokat, hogy agyag, samott, kerámia, vályog, stb. ki kell rögtön egészíteni az arany-, ezüst-, platinatéglákkal, amilyeneket a bankokban értékmegőrzés céljából tartalékolnak, de létezik üvegtégla is, sőt, bármi, ami téglaalakú, lehet tégla, de…nem minden, mert például egy téglaméretű papírdoboz, bár téglaalakú, mégse tégla. Mondhatná valaki erre, hogy igen, de a doboz üreges, a tégla meg tömör. Erre meg én ezt mondom, hogy van üreges tégla, ami direkte lyukacsos, és van telitömött doboz is, és vajon mennyire, és mivel kell teletömni egy dobozt ahhoz, hogy már azt mondhatjuk rá: „ez tégla”, és vajon mennyire kell kilyukasztani egy téglát ahhoz, hogy aki meglátja, úgy vélje, „jé, egy doboz”?

És most direkt nem beszéltem azokról a felbérelt emberekről, akiket mint „téglákat” információszerzés céljából „beépítenek” egy ellenérdekeltségű csoport tagjai közé.
(Laár András)