Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2007. december 15., szombat

Türelem

Ma reggel kissé szürke hangulatban keltem fel. Hiányzott a tűz a lelkemből, a lobogás. Ez nem én vagyok. Útmutatást kértem a helyzetemre. Ezt olvastam:
Légy türelmes magaddal!
Természetesen boldog, egészséges, jómódú és beteljesedett kívánsz lenni, azonban az e célokhoz vezető út rögös. Valójában visszatartod magad, amikor megpróbálsz gyorsabban haladni, vagy keményen bírálod magad. Ami a spirituális utadat illeti, a fájdalom nem egyenrangú az előrehaladással - a béke viszont igen.
Mi arra kérünk, légy türelmes magadhoz. Bánj magaddal gyengéden, még akkor is, ha közben eleget teszel a kötelezettségeidnek és céljaidnak. Gondold csak végig, miként reagál egy ló a szeretetteljes gondoskodásra és a bölcs kiképzésre a zsarnoki betöréssel szemben. Nem érdemled meg ugyanazt a tiszteletet, amit egy másik élőlénynek megadnál?
(És ebben a pillanatban a képernyő pihentetőmön megjelent ez a kép! Ilyenkor mindig érzem, hogy az Egység része vagyok, és soha nem vagyunk egyedül, bár úgy tűnik.)


Nem kell versenyt futnod senkivel. Az utad gyönyörű, és sokkalta élvezetesebb, ha jó lassan kószálsz végig rajta ahhoz, hogy észrevehesd az embereket, virágokat, a fákat, a madarakat és az út többi kedves részletét. Élvezd ezt a napot!
Igen, tudomásul kell vennem, hogy az én tempóm az enyém, mások másképp haladnak. Kinek több az energiája, elszántsága, kinek kevesebb van belőle. Lehet azért, mert még hagyják elfolyni, elszívni. Igyekszem megfogadni ezt a tanácsot. :- )