Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2007. december 26., szerda

Tóth Ágnes emlékére


"Tóth Ágnes Tamara 2007.12.21-én este 22 óra 35 perckor elment közülünk.
9 hónapon át tartó kínzó betegségével szemben egyetlen másodpercre sem adta fel a harcot. Korai halála érthetetlen és felfoghatatlan. Emlékét és gyászát egy életen át magunkban hordozzuk.

a Család"

Ancsa osztálytársa volt Ági, egyszer eljött és transzformációs játékot játszottunk.
Mindig elszorul a szívem, ha valaki ilyen fiatalon eltávozik.

Ági legyen intő példa mindannyiunk számára. Sajnos nincs biztosíték, hogy sok időnk van hátra. Ezért minden elvesztegetett percért kár! Soha ne mondd, hogy majd holnap, majd egyszer, mert lehet, hogy nem lesz alkalmad már. Élj most úgy, hogy tudd, bármikor elmehetsz.
Mondd el, ha szeretsz valakit. Tedd meg, amire vágysz, ne halogass semmit! Rendezz el minden függő ügyet életedben, amíg megteheted!

Kb. 10 éve valakit visszavittem az előző életének utolsó perceibe. Azt mondta utána, a különös az volt, hogy nem tudná meghatározni a halál pillanatát. Az érzései és a gondolatai zökkenőmentesen folytatódtak, csak már nem uralta a testét. Látta, amint szitává lövik, összerogy a teste. Megszűnt a nagy zaj, por, égett szag, fájdalom. Fentről látta az egészet, de a tudata folyamatos maradt. Hálás volt, mert azonnal megszűnt a halál félelme. De intő jel ez arra, hogy nem lesz semminek vége. Túl sok esethez asszisztáltam már, mikor valaki elment és rendezetlenül hagyott hátra fontos dolgokat. Ezek odaát ugyanúgy zavaróak. Csak már nincs test hozzá, hogy elmondjunk vagy megtegyünk dolgokat.

Nem tudom, de gondolom, Ági elrendezte a dolgait. Ha lehet ilyent mondani, "szerencsésebb", ha valaki nem hirtelen távozik, mert van ideje a lezárásra, elengedésre. Bár a legtöbben arra vágynak, hogy hirtelen távozzanak, vagy aludjanak el örökre, de ez csak akkor jó, ha már felkészültünk erre.
A gyászoló családnak szívből kívánom, hogy tudják majd szeretettel útjára engedni Ágit. Az emlékét pedig megőrizzük. Ő meg igyekszik visszaszületni egy új, friss testbe. Ez mindig így történik.

Ági, köszönjük - bár rövid időre - de közöttünk voltál. Várunk vissza, hogy folytathasd a "repkedést", amit szerettél.

Kérek mindenkit, hogy 28-án 14 órakor a temetés időpontjában ( vagy bármikor ) gyújtson érte
egy szál gyertyát és füstölőt.