Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. január 18., péntek

Betegségek kialakulása

· ha abban a hitben élek, hogy hibát követtem el, ezért elítélem magam, kételkedem magamban. Pedig nem létezik jóvátehetetlen hiba, hiszen azért élünk, hogy tanuljunk.

· szembeszállok természetszerű lényemmel. Minthogy nem úgy élek, ahogy voltaképpen élnem kellene, hibáimat kivetítem a környezetemre, s kifogásolom ezt vagy azt. Diszharmóniában élek önmagammal és az egész élettel. Szüntelenül hadakozom valami ellen, minthogy én nem önmagam vagyok, nem igazi énemnek megfelelően élek.

· hadakozom valakivel, valamivel. De csak akkor hadakozom, ha zavar valami önmagamban vagy önmagamon.

· hiányérzetben élek és nem az élet teljességében, nem természetszerű létem egységében. Ha szerepet játszom, elvárásoknak felelek meg, tőlem idegen viselkedés mintákat követek, igazi énem szenved hiányt, ezért nem élhetek kiegyensúlyozottan.

· bűnben élek. Bűnben élni annyi, mint az elszakítottság állapotában létezni, vagyis nem egységben, hanem kettősségben.

· nem szeretek. Ha képtelen vagyok a szeretetre, önmagamat sem szeretem, nem fogadom el magamat olyannak, amilyen vagyok, vagyis „ nem ”-et mondok. Márpedig minden egyes „ nem „ betegséget idéz elő. Az igazi szeretet annyit jelent, mint „ igen”-t mondani, igent az életre. A szeretet alapvető szellemi törvény.

· nem vagyok elégedett, ha tulajdon énemnek hiányzik valami. A kielégítetlenség annyit jelent, hogy önmagam hiányát érzem, nem az élet teljességében élek. Képtelen vagyok magamat egészen átengedni neki.

· másképpen élek, mint ahogy tulajdonképpen akarok, mint amit helyesnek tartok. Ezáltal önmagamat tagadom meg. Valótlanságban élek. Bátorságra van szükségem ahhoz, hogy elfogadjam igazi énemet.

· nem élek, vagyis nem engedem, hogy az élet árja szabadon és akadálytalanul áramolhasson keresztül rajtam. Ha belső gátlásaim vannak, szerepet játszom.

· tisztázatlan ügyeim vannak. Ha például valakinek nem bocsátottam meg, neheztelek rá, sőt vádolom. Ha a környezetemmel rendezetlen a kapcsolatom. Ha valakivel nem tudok kijönni, fel kellene tennem a kérdést magamnak : hol nincs rendben bennem valami, miért okolom önmagam, miért érzem magam hibásnak ?

· nem vagyok könnyed és eleven, valami nyomaszt. Problémák, melyeket nem oldottam meg, szerepek, melyeket eljátszom, bár nem én vagyok, minták, melyekhez igazodom, pedig már régen elavultak és nem érvényesek.

· megpróbálok „ normális „ lenni. A külvilág elvárásainak megfelelően élek.

· az élet feladatait nem teljesítem, nem oldom meg. Egy feladatot az élet azért ad nekem, hogy további lépés megtételére késztessen.

· nem „ itt és most „ élek. Ha a múltból élek, a múltat folytatom, pedig az már halott. Ha viszont már a jövőben élek, akkor olyan időben létezem, ami még meg sem született. Valóban élnem csak a jelenben lehet, hiszen az élet természete a folytonos áramlás : az egyik pillanatról a másikra történő szakadatlan változás.

(Kurt Tepperwein)