Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. január 26., szombat

Tar

Az Égiek nagyon szeretnek minket. Emesével remek hangulatban, jó zenét hallgatva és beszélgetve lementünk Tarra, mesés napsütésben. A lelkünkben már tavasz volt.
Majdnem egy órán keresztül sétáltam körbe a sztupát. Vitt a lendület és végig dolgoztam közben. A nap melengetett minket.



Új zászlókat lengetett a szél, és a sok csengőt. Nagyon békés volt minden. Sokáig nem is járt arra rajtunk kívül senki.

Természetesen a szokásos 100 mécsest is meggyújtottam entitásokért, emberekért, ügyekért.
A teaház és a bolt helyet cserélt. Most a belső, kisebb teremben lehet teázni és enni, a nagyobb részt uralja a bolt.

Nagyon hangulatos lett, az év elején 2 nap alatt rendezték át. Jó lett.


Az egyetlen, amin én változtatnék, hogy csak csípős, indiai ételek kaphatók. Én szeretem és ettem is, de sokan nem bírják az erőset, például a gyerekek sem. Jó lenne, ha a választék ilyen szempontból bővülne.


A teák nagy választéka zavarba ejtett egy párt. Segítettem a döntésben.


Hihetetlen színekkel ment nyugodni a Nap. Kiültünk meditálni. Észre se vettük, és teljesen besötétedett. Azért melegünk nem volt. Elképzeltük, hogy a hajléktalanok napi 24 órán át ülnek, élnek a szabad ég alatt. Nekünk ez az egy óra is elég volt ülni a szabadban.
Megbeszéltük, hogy minden olyan személyt, aki segíthetne rajtuk, de nem tesznek semmit, 24 órára kiültetnénk a szabad ég alá. Másképp látnák a helyzetet.


Már teljesen sötét lett, mire eljöttünk. Megszámlálhatatlan csillag ragyogott felettünk. Nem sok kedvünk volt hazaindulni.


Viszont Emese már nagyon éhes volt, és én is. Megálltunk a Korona étteremnél. Ez Hatvan főútvonalán található. Első pillanatban túl elegánsnak tűnt a sportos, meleg öltözékünkhöz mérve. De a fiatalember nagyon udvariasan ültetett le minket. Meglepően gyorsan szolgálták fel a borban pácolt, roston sült csirkemellet. Nem emlékszem, mikor ettem ennyire finom húst. Egszerűen tökéletes volt, a köret is, a hús is. Somlóit is kértünk, de csak fél - fél adagot. Mikor felszolgálta a fiatalember, azt hittem tévedésből mégis teljes adagot hozott. Sok helyen a teljes porció sem jöhet ennek a közelébe. Nem is tudtuk volna megenni. És ráadásul ez is remek volt! Mindenkinek szívből ajánljuk, annál is inkább, mert meglepően keveset kellett fizetni. A nagyon igényes környezet és a remek konyha olcsó árakkal párosítva.

Mindent összevetve remek napunk volt.

Már most szólok, hogy február 21-én, telihold és 10 milliószoros nap lesz. Természetesen megyünk Tarra. Örömmel látunk mindenkit, aki velünk tartana. Majdnem egy hónap van arra, hogy aki akar, megszervezhesse a programját.

(Érdekes, hogy apró fizikai kellemetlenségek felboríthatják az emberek eltervezett napjait, de egy fontos spirituális szempont sokszor nem elég ahhoz, hogy szabaddá tegyenek egy-egy napot önmaguk lelki fejlődése érdekében. Számomra minden kifogás szánalmas próbálkozás a tunyaság leplezésére. - Elnézést, ha valakinek ráléptem a tyúkszemére! De valóban így gondolom.)