Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. február 26., kedd

Átkelés

Bocsánat, de sűrű napok voltak.
Pénteken átkísértem valakit.
Egy éve haldoklott. Kiderült, félt a pokoltól. Tanulságos élményt jelentett. Bár életében nem beszélt soha sem vallásról, sem a túlvilágról, de nem feldolgozva volt a téma, csak elrejtve, elhallgatva. Mikor ott állt a küszöbön, félt átlépni, mert azt hitte, az örök pokol várja.
Az Egyház megint remek munkát végzett! Félelemkeltésből jeles!
Mára már megszámlálhatatlan esetben vissza hoznak embereket a klinikai halálból, és ők - hitüktől függetlenül - hasonló élményekről számolnak be. Nem várnak ránk ördögök vasvillával.
Drága Nagypapák Gyöngye! Hogyan hihetted el ezt a sok butaságot?! Miért bűntetted magad és a környezeted ilyen keményen? Megteremtetetted a poklot a saját otthonodban, életed utolsó évében. Nem kellett volna! Az Isten szeret és nem bűntet.
Remélem békét lelsz, feldolgozod ezt az inkarnációd és igyekszel vissza szeretteid körébe. Várunk Rád!