Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. március 23., vasárnap

John Assaraf

"Gyermekkoromban szegénységben éltem. Utcagyerek voltam. Anyám és apám nem sokat tudtak róla, hogyan működik a világ. Eljártam a helyi fürdő szaunájába, és addig ültem ott az üzletemberek társaságában, amíg teljesen ki nem száradtam. Vizet hordtam ezeknek az uraknak, ezért ülhettem ott közöttük a szaunában, és hallgattam, amit az üzletről beszélnek egymás között. Esténként 2 órát töltöttem velük.

Próbáltak kiüldözni, mondván, nem egészséges naponta 2 órát ülni a gőzben. De én nem akartam elmenni onnan, mert hallgatni akartam a történeteiket, és kérdezni akartam tőlük, és ezt meg is tettem - sokat kérdeztem.

Talán ez volt a legkirívóbb dolog, amit valaha véghezvittem. Cimboráim az utcán drogot használtak és árultak, én meg közben a szaunában ücsörögtem, és hallgattam azokat a fickókat, akik sikerről, egészségről és családról regéltek.

Életem legjelentősebb kérdése akkor hangzott el, amikor lehetőségem nyílt rá, hogy megtudakoljam jelenlegi társaimtól, társulnának-e velem?

Azt kérdezték: "Hogyan gondolja pontosan?"

Így feleltem: "Nos, kész vagyok dolgozni, és kész vagyok valamit létrehozni. Önök terjeszkedni akarnak, és én továbbfejleszthetném, amit csinálnak." Így lettünk társak, és így alakult meg a Re/Max. Indiana. 1988-ban alakítottuk meg mintegy 50 millió dollárral. A tavalyi évben 16500 lakást adtunk el Indianában kb. másfél milliárd dollár értékben. Az idén feltehetőleg elérjük a 2 milliárdot. Ez az egyetlen kérdés multimilliomossá tett."