Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. március 25., kedd

Skanzen

Vasárnap kimentünk a gyerekekkel Szentendrére, a Skanzenbe. Még a nap is kisütött néha.

Érdekes volt a régi kézműves mesterségeket szemlélni. Zsófi csavart, Lóri egyenes gyertyát mártogattak. Meglepően jól sikerültek, pedig először láttak ilyesmihez.

Engem a lakásbelsők ejtettek rabul. Pedig sok éve már, még filmes koromban egy egész albumot fotóztam tele ezekkel a szobákkal.
Emlékszem még arra, mikor gyerekkoromban Apuval jártuk az országot helyszíneket keresve. Pontosan ilyen házakban laktak emberek. Nekem sokkal jobban tetszenek ezek a házak, mint a később épült szögletes, egyforma rémségek, a csupa üveg modern rémségekről nem is beszélve!
Ezek a házak télen tartották a meleget, nyáron kellemesen hűvösek maradtak.

A szagosvíz készítés is nagyon érdekes volt. A házban csodás illat terjengett. Mindenféle virágból, növényből, magból készített a hölgy párlatot. Itt éppen ánizsmag fő.

Mennyire szeretnék egy ilyen parasztházat nyaralónak!


Ettünk frissen sütött mézeskalács szívet dióval, aztán kürtös kalácsot is. Kellemes időtöltés volt, sok hasznos benyomással. A virágok már nyiladoztak, a fák rügyeztek. Nincs mese, jön a tavasz!