2008-04-09

Félelem mentesség

Bizonyos értelemben nagy terhet cipelünk: az egész világ megsegítésének terhe nyugszik a vállunkon. Nem feledkezhetünk meg róla, hogy felelősséggel tartozunk másokért. Ha azonban örömmel vesszük ezt a terhet, tényleg megszabadíthatjuk ezt a világot. Önmagunkon kell elkezdenünk. Ha megtanulunk nyitottak és őszinték lenni önmagunkhoz, akkor nyitottak leszünk másokkal szemben.

Az éber szív csak akkor válik valósággá, ha az ember hajlandó szembenézni a saját tudat állapotával. Meg kell vizsgálnod önmagadat, és meg kell kérdezned magadtól, hányszor próbáltad meg igazából felvenni a kapcsolatot a saját szíveddel. Hányszor fordítottad el a tekintetedet, mert attól féltél, hogy valami retteneteset fedezel fel saját magadon? Hányszor tudtad megnézni az arcodat a tükörben anélkül, hogy zavarba jöttél volna? Hányszor igyekezted elbástyázni magad újság olvasással, tévé nézéssel? Milyen mértékig vetted fel önmagaddal a kapcsolatot egész életed folyamán?
A valódi félelem mentesség a gyengédségből fakad. Abból származik, hogy hagyod, had csiklandozza a világ a szíved. Készen állsz arra, hogy megnyílj mindenfajta ellenállás és szégyenkezés nélkül, és szembenézz a világgal. Hajlandó vagy megosztani szívedet a többiekkel.

A félelem mentesség megtapasztalásához először meg kell ismerni a félelmet. A gyávaságnak ugyanis az a lényege, hogy nem veszünk tudomást a félelem valódiságától.
Amikor az életünk hirtelen valamilyen új fordulatot vesz, egyszerre pánikba esünk és rettegni kezdünk. A gyáva embernek az az elve, hogy nem szabad unatkoznia, mert ha rátör az unalom, egyszerre nyugtalan és ideges lesz, közelebb férkőzik hozzá a félelem.
A félelem tudomásulvétele nem ok arra, hogy elkeseredjünk vagy elbátortalanodjunk. Mivel bennünk van ez a félelem, bennünk van a lehetőség is, hogy megtapasztaljuk a félelem mentességet. Az igazi félelem mentesség nem a félelem csökkentése, hanem az azon való túllépés. A félelmen akkor kezdünk túllépni, ha megfigyeljük a megnyilvánulását : nyugtalanság, idegesség, aggodalom, izgatottság formájában. Ha betekintünk félelmünkbe, ha bekukkantunk a felszíne alá, az első dolog, amire rábukkanunk az idegesség mögött : a szomorúság. Szíven üt a szomorúság, a test pedig könnyre fakad. Mielőtt sírva fakadsz, először elszorul a szíved és azután megjelenik egy könnycsepp a szemedben. Szomorúságot és magányt érzel, s talán egy kicsit elfog a romantika. Ez a félelem mentesség első igazi jele, amivel a harcos útja kezdetét veszi.

Az ember akkor fedezi fel magában a félelem mentességet, ha feldolgozza a szív szelíd lágyságát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése