Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. április 12., szombat

Próbáld ki!

Kezeinket kulcsoljuk össze az ölünkben. Figyeljük meg, melyik hüvelykujjunk van fölül - a bal vagy a jobb. Kulcsoljuk most újra össze a kezünket úgy, hogy a másik kezünk hüvelykujja kerüljön felülre. Ehhez az előbb lent lévő kezünk minden ujját meg kell mozgatnunk.
Figyeljük meg,, milyen érzés. Ügyetlen, kényelmetlen, természetellenes, fura vagy helytelen?
Figyeljük meg, mit akar a testünk? Visszakívánja az előző pozíciót, a "normális", megszokott pozíciót? Váltsunk az előző helyzetre. Milyen érzés? Jobb, megfelelő, kényelmes? Megkönnyebbülést érzünk-e?
Ez a gyakorlat megadja az alapvető magyarázatot arra, miért nem élheti a legtöbb ember azt az életminőséget, amelyre titkon vágyik. Jobban szeretik a kényelmet a kényelmetlenségnél. A kényelmet választják ahelyett, hogy megtennék, amit a kívánt eredmény eléréséhez meg kellene tenniük. Megrekednek a kényelmi zónájukban.
A kényelmi zónák plüssel bélelt koporsók. Ha a plüssel bélelt koporsónkban maradunk, meghalunk.
A növekedéshez és fejlődéshez fel kell vállalni némi kényelmetlenséget.