Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. április 11., péntek

Sambhala 2

A sötétség abból adódik, hogy bezárjuk magunkat az ismerős világba, ahol elbújhatunk vagy álomba szenderülhetünk. Amikor ily módon elbújunk a világ elől, biztonságban érezzük magunkat. Akkor úgy érezzük, lecsillapodott a félelmünk, holott vallójában csak megbénultunk a félelemtől. Körülvesszük magunkat ismerős gondolatokkal, nehogy hozzánk érjen bármi is, ami éles és fájdalmas. A saját félelmünk miatt kővé dermesztjük szívünket.

Ha állandóan ugyanazokat a szokásos mozdulat sorokat végezzük és ugyanazokat a gondolatokat forgatjuk a fejünkben, sohasem kell kimennünk a friss levegőre, sohasem kell feltérképezetlen területre lépnünk. Inkább beburkoljuk magunkat a saját sötétségünkbe, ahol a saját izzadtság szagunk az egyetlen társunk. Akármit csinálsz, minden óra minden egyes perce új fejezetet nyit az életedben, mindig tiszta lappal indulsz. Rájössz, hogy nem kell megkérned a szabót, hogy szabja újra a világod, vagy egy mérnököt, hogy tervezze újra az életed. Ha ezt felismered, még erősebben átérzed, mit jelent harcosnak lenni, ekkor válsz igazi harcossá.
Az igazi harcos sohasem harcol, mert már eleve győzedelmeskedett. Ha az ember győztes, akkor nincs mit legyőznie, meghódítania: alapvetően nincsen semmiféle gondja, amit meg kell oldania. Az egész létezés nagyszerűen van felépítve, tehát nem sok esély van rá, hogy bármi baj történjen.