Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. július 17., csütörtök

Papagájból sas

Az ősi népek hagyománya szerint a sas nemcsak a levegő madara, hanem olyan állat, amelyik segít az embernek útnak indulni, és nagy magasságokba emelkedni. A papagáj ezzel szemben azokhoz a madarakhoz tartozik, akik bár sokat beszélnek, és tarka tollakkal ékeskednek, nem képesek magasra repülni.

Matt Galan Abend nagyon szépen, a következő szavakkal jellemezte az elengedést: "Az ember igazi természete olyan, mint a sasé, aki határok nélkül lebeg ég és föld között, és akinek a teremtés bősége a lába előtt hever. A legtöbb ember azonban papagájjá változott: egész nap a kalitkájukban ül, és azt teszi, amit tanítottak neki, hogy szeressék és etessék őt.

A probléma megoldása az lenne, ha tudatosítanánk a papagájokban, hogy ők is sasok, és ki tudnak repülni a kalitkájukból. A legtöbb papagáj még akkor is ragaszkodik börtönéhez, ha kinyitjuk a kalitkáját - egyszerűen azért, mert megszokta. Abban a környezetben marad, amelyben kiismeri magát, és fél az ismeretlen külvilágtól. Ha mégis felemelkedik, és felrepül, azt látjuk, hogy hosszú, díszes farktolla azonnal lehúzza őt. Amíg nem szabadul meg terheitől, sohasem lesz képes repülni. Még akkor sem, ha ezerszer végignézi ahogyan mások repülnek, és megpróbálja utánozni őket."

(Kurt Tepperwein)