Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. szeptember 8., hétfő

Idő előtti halál

A mostani Story magazinban olvastam egy nagyon tanulságos cikket. Lehet, hogy sokak számára kegyeletsértőnek fog tűnni, amit írok, de nem tudom megállni. Talán az eseten okulva mások életét meg lehet menteni, és így mégis értelmet nyer ez az idő előtti haláleset.
Egy légimentő haláláról olvastam, az özvegyével készítettek interjút.

"Bármilyen furcsán hangzik, a férjem így akart meghalni. Nem öregen, vagy valami betegségben, hanem akció közben." Hát, rendben: KÉRJ, ÉS MEGADATIK!
A feleség is "gyilkolta gyakran a férjét a következőkkel: "Az még borzasztóbb volt, hogy egyfolytában magamba kellett fojtanom az aggodalmamat. Ha elsőre nem vette fel a telefont, máris a legrosszabbra gondoltam." (Sajnos mindegy, hogy kimondjuk, vagy csak gondoljuk, az energia oda megy, ahová küldjük!!! KÉRJ ÉS MEGADATIK, már másodszor!) "Aztán leszúrt, hogy minek reagálom túl a dolgokat. "Nincs mit izgulni, ha lezuhanok, úgyis meghalok."" KÉRJ ÉS MEGADATIK harmadszorra. Vitorlázó repültem, tudom, helikopterrel lezuhanni nem jelent feltétlen halált. De hát, ha ez a kérés... Az univerzum nem minősít, teljesíti a programot, ennyi.

Még egy gondolat: Nyugodjék békében az illető, de ezt is hozzá kell tennem: Attól, hogy valaki biológiailag apa vagy anya lesz, még nem feltétlen APA vagy ANYA a feladat felelősségteljes értelmében. Azzá kell válni. De az egón túl kellett volna lépni. Az rendben, hogy akció közben akart elmenni, és azonnal meghalni, mert az nem fáj. De miért nem gondolt arra, hogy ezt hogyan dolgozza fel a családja? Csak a saját érdeke volt a szempont.
"Rebekának annyit mondtam, hogy apa elment az angyalkákhoz. (Apa valójában most igyekszik feldolgozni az általa teremtett helyzetet.) Azóta sok helyzetben másképp viselkedik. Az esti fürdéskor például kiküld a fürdőszobából, mert ez az ő közös programjuk volt Milossal. Ha fényképeket nézegetünk, szándékosan elfordítja az apja képeit, nem akarja látni. És elkezdett matchbox helikopterekkel játszani. Vajon mi zajlik Rebeka pici fejében? Nem elég, hogy elment a papa, még az anyu hasában fejlődő kisbabára is féltékeny." Mit mondjak? Egy kineziológusnak jó időre adna munkát, hogy kioldja ezeket a traumákat a kislányból.

Tanulságos eset, de remélem, sokan észbe kapnak, még idejében.