Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. szeptember 14., vasárnap

Metog


Szelíd szívem reád vár,
Tüzem, s hitem próbára talál…
Néha könnyebb, néha nehezebb,
Hol az ego, hol a lélek, kerül bennem elő,
Lélekből élni, oh, az mily felemelő.
De, ha bennem több az ego, mint a lélek,
Akkor bizony, nagyon félek.
Készen állok elengedni a félelmem,
Nem élhetek tovább szél ellen…
Készen állok most már igazán élni,
Nem kívánok tovább félni.
Elindulni készülők,
Néha állni, néha futni kényszerülők.
Bár talán egyik sem kényszer,
Az út része, mely oly szép, akár egy ékszer.
Még, ha be is megyek az erdőbe,
Lelkem tudja, ki is jutok belőle.
Fegyverem az Igazság, erős jele,
Élni sokkalta jobb vele.
Ha meglátod a rosszban a jót,
Elnyerheted az örök, szeretet folyót.
Királyok ereje, mely segít,
S a Nap fénye ha kell, fel is hevít.
Csillagok vezetnek utamon,
Repülhetek immár, rabság nélkül, szabadon.
Szállni készülök, Veled, s a Széllel,
Legyen akár nappal, vagy legyen akár éjjel…


Ezt a verset egy különösen kedves tanítványom írta.
Azt gondoltam, megosztom veletek.
A weblapja: www.metog.extra.hu