Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. szeptember 11., csütörtök

Tudatlanság

Amikor a tudatlanság szót használom, nem negatív értelemben értem – nem a tudás hiányát értem rajta. Valami nagyon lényegit, nagyon jelenbelit, nagyon pozitívat jelölök vele. A létezés alapvető természetéhez tartozik, hogy rejtélyes marad, ezért olyan csodálatos.

Minden tudás csupán azt az illúziót teremti meg, hogy tudunk. Pedig nem tudunk. Együtt élhetsz valakivel egy egész életen át, és azt hiszed, hogy ismered az illetőt – pedig nem ismered. Életet adsz egy gyermeknek, és azt gondolhatod, hogy ismered őt, pedig nem ismered. ( Még magadat sem.)

Minden, amit tudásnak vélünk, igen megtévesztő. Valaki megkérdezi: „Mi a víz?” te pedig azt feleled : H20. Csupán egy játékot játszol. Nem ismert, hogy mi a víz, vagy mi a „H” vagy az „O”. Csak felcímkézed a dolgokat. Valaki megkérdezi: mi ez a „H” ez a hidrogén, azután elmehetsz a molekulákig, az atomokig, az elektronokig – de csak neveket adsz. A rejtély nincs megoldva, a rejtély csak el van odázva, és a legvégén még mindig ott a mérhetetlen tudatlanság. Kezdetben nem tudtuk, mi a víz, most nem tudjuk, mi az az elektron, vagyis nem jutottunk el semmilyen tudáshoz. A dolgok elnevezésének, kategorizálásának játékát játsszuk, s közben az élet rejtély marad.