Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. december 22., hétfő

Emlékem vagy


Ha most majd hazamész,
Vagy bárhová is mész,
De tudd meg, elkísér egy gondolat,
Mi bántja azt, ki itt maradt.

Hogy vajon mi történt,
Hogy veled mi történt,
Míg engem forgatott a szédület,
Az vajon hogy történt veled?

És ha éppen hazamész,
Vagy bármerre mész,
Tudd meg, elviszel most engem is.

S hogy elfelejtesz majd,
Ha elmúlt egy nap,
Te majd velem maradsz akkor is.

S én az asztalra teszem
A lábam, s nekem
Itt vagy, hátradőlök székemen.

Az emlékem vagy.

Majd az leszek neked,
Mit magaddal viszel,
Az érzés, amit majd most elviszel,
És holnap talán elhiszel.

Mert én úgy akarnám,
Hogy emlékezz majd rám,
Már érzem, tőled függ az életem,
Majd hátradőlök székemen.

És míg magam maradok,
Csak rád gondolok,
Nekem az lesz majd a módszerem,

Hogy rólad álmodok,
És így bejutok
Majd a gondolataid közé.

Mert majd érezni fogod,
Hogy rád gondolok,
És majd megtalál a gondolat:

Az emlékem vagy.

Ha most majd hazamész,
És nagy utcákon mész,
Nem kell, hogy hátranézz, mégis érezni fogod,
Nem kell, hogy visszanézz, csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat
Azt én küldtem neked,
És ott marad veled,
És bármerre is járnál, majd magaddal viszed.