Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. december 22., hétfő

Kaposvár

Ma csodás napsütésben, de kemény oldalszélben lementem Kaposvárra, részben, mert Zsófi énekelt a kórusban, részben elkezdtük Vikiék visszaköltöztetését Pestre.
Olyan volt a séta kora délután - ebédelni mentünk - mintha kisértetvárosban járkálnánk. Úgy nézzétek, hogy ez az aranyvasárnapi nyüzsgés a Fő utcában, a belváros szívében. Csak a T-mobile volt nyitva.
Pénteken kiderült, hogy egy számomra kedves ember ide jár Pestről dolgozni. Fura volt itt erre gondolni, milyen kicsi a világ!
Aztán a téren gyülekeztek a felnőtt és gyermek kórusok, hogy karácsonyi dalokat énekeljenek. Velük volt tele a tér és némi rokonsággal, akik eljöttek a szereplőket meghallgatni. Szegény gyerekek szétfagytak a hideg szélben. A bekonferált plébános elkésett...

Ami jó jel volt: a kocsi km számlálója 33333-t mutatott. Ez felemelkedett mesterek segítségét üzeni. Köszönet érte.
5 év után visszaköltöznek a gyerekek Csepelre. Hazajönnek, elvégre ide születtek annak idején. Remélem, boldogabb évek következnek, békességben, megértésben, szeretetben, megbocsátásban. Mindenki örömére. Így lenne a SZERETET ÜNNEPE.