2008-03-25

Skanzen

Vasárnap kimentünk a gyerekekkel Szentendrére, a Skanzenbe. Még a nap is kisütött néha.

Érdekes volt a régi kézműves mesterségeket szemlélni. Zsófi csavart, Lóri egyenes gyertyát mártogattak. Meglepően jól sikerültek, pedig először láttak ilyesmihez.

Engem a lakásbelsők ejtettek rabul. Pedig sok éve már, még filmes koromban egy egész albumot fotóztam tele ezekkel a szobákkal.
Emlékszem még arra, mikor gyerekkoromban Apuval jártuk az országot helyszíneket keresve. Pontosan ilyen házakban laktak emberek. Nekem sokkal jobban tetszenek ezek a házak, mint a később épült szögletes, egyforma rémségek, a csupa üveg modern rémségekről nem is beszélve!
Ezek a házak télen tartották a meleget, nyáron kellemesen hűvösek maradtak.

A szagosvíz készítés is nagyon érdekes volt. A házban csodás illat terjengett. Mindenféle virágból, növényből, magból készített a hölgy párlatot. Itt éppen ánizsmag fő.

Mennyire szeretnék egy ilyen parasztházat nyaralónak!


Ettünk frissen sütött mézeskalács szívet dióval, aztán kürtös kalácsot is. Kellemes időtöltés volt, sok hasznos benyomással. A virágok már nyiladoztak, a fák rügyeztek. Nincs mese, jön a tavasz!

Dr. George J. Goodheart


Dr. GEORGE J. GOODHEART

Applied Kinesiology "atyja",
az első kineziológiai ág kidolgozója
március 5-én 90. évében
Michigan-i otthonában csendesen elhunyt.
John Thie és Gordon Stokes után
személyében egy kiváló, spirituális és zseniális embert vesztettünk el.

Emléke munkánkban mindig fennmarad!

2008-03-23

A sas újjászületése

Fajában a sas rendelkezik a leghosszabb átlagos élettartammal.
70 évig is élhet.
De kemény döntést kell hoznia, hogy elérhesse ezt az életkort.

40 éves korában: hosszú, hajlékony karmaival többé már nem tudja megragadni táplálékául szolgáló zsákmányát. Hosszú, éles csőre meggörbül. Elöregedett nehéz szárnyai, a vastaggá vált tollak hatására, akadoznak a mellén.

Ekkor a sas csupán két lehetőség közül választhat: vagy elpusztul, vagy egy 150 napig tartó változás fájdalmas folyamatán esik át.

A sasnak egy hegy csúcsára kell repülnie, és a fészkén kell ülnie. Itt a sas addig ütögeti csőrét a sziklához, amíg csőre ki nem szakad. Miután csőre kiszakadt, a sas kivárja, hogy kinőjön új csőre. Ezután kiszaggatja karmait. Amikor új karmai kinőttek, a sas elkezdi kitépkedni régi tollait.
Öt hónappal később sor kerül újjászületésének híres repülésére, és a sas még további 30 évig él.

Mért van szükség a változásra? Gyakran szükséges, hogy a túlélés érdekében végigvigyük a változás folyamatát. Néha szükséges megválnunk régi emlékeinktől, szokásainktól és egyéb régi hagyományainktól. Csak a múlt hordalékától megszabadulva használhatjuk ki a jelent.

John Assaraf

"Gyermekkoromban szegénységben éltem. Utcagyerek voltam. Anyám és apám nem sokat tudtak róla, hogyan működik a világ. Eljártam a helyi fürdő szaunájába, és addig ültem ott az üzletemberek társaságában, amíg teljesen ki nem száradtam. Vizet hordtam ezeknek az uraknak, ezért ülhettem ott közöttük a szaunában, és hallgattam, amit az üzletről beszélnek egymás között. Esténként 2 órát töltöttem velük.

Próbáltak kiüldözni, mondván, nem egészséges naponta 2 órát ülni a gőzben. De én nem akartam elmenni onnan, mert hallgatni akartam a történeteiket, és kérdezni akartam tőlük, és ezt meg is tettem - sokat kérdeztem.

Talán ez volt a legkirívóbb dolog, amit valaha véghezvittem. Cimboráim az utcán drogot használtak és árultak, én meg közben a szaunában ücsörögtem, és hallgattam azokat a fickókat, akik sikerről, egészségről és családról regéltek.

Életem legjelentősebb kérdése akkor hangzott el, amikor lehetőségem nyílt rá, hogy megtudakoljam jelenlegi társaimtól, társulnának-e velem?

Azt kérdezték: "Hogyan gondolja pontosan?"

Így feleltem: "Nos, kész vagyok dolgozni, és kész vagyok valamit létrehozni. Önök terjeszkedni akarnak, és én továbbfejleszthetném, amit csinálnak." Így lettünk társak, és így alakult meg a Re/Max. Indiana. 1988-ban alakítottuk meg mintegy 50 millió dollárral. A tavalyi évben 16500 lakást adtunk el Indianában kb. másfél milliárd dollár értékben. Az idén feltehetőleg elérjük a 2 milliárdot. Ez az egyetlen kérdés multimilliomossá tett."

Mai mese


Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazdaságban száz tyúk és egy öreg kakas.

A baromfiudvar gazdája - aki már maga is benne járt a korban - átérezvén öreg kakasa helyzetét, úgy gondolta, ideje lenne fiatalítani.
El is ment a piacra, s hazaállított egy fiatal hím baromfival, aki - mintegy bemutatkozásképpen - imígyen szólt éltesebb társához:
- No most urambátyám, csak nyugodtan húzódjon a szemétdomb sarkába, a továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot!
Az öreg - félve a nyugdíjjal járó hátrányoktól - kompromisszumkészen állt a kérdéshez...
- Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk itt ketten is. Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad annyi!
- Hogy gondolhatsz ilyet, urambátyám! - replikázott a fiatal kakas - Csak nem képzeled, hogy a vörös diplomámmal, többször százhúsz órás tanfolyamaimmal, több felsőfokú nyelvvizsgámmal, manager szemléletemmel belemegyek egy ilyen alantas alkuba? Enyém mind a száz, és kész!
- Jól van öcsém, de legalább tízet hagyj nekem, mégse töltsem haszontalanul öreg napjaimat...
- Szó sem lehet róla! Az én peckes sarkantyúmnak, égő-vörös tarajomnak, érces hangomnak, hatalmas teljesítménymutatómnak - már megbocsáss - a te korodban nyomomba se érhetsz.
- Azért egy próbát tehetnénk...
- ... próbát???????
- Azt! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett. Aki nyer, azé mind a száz tyúk!
- Versenyt? Futni? Veled? Ne röhögtesd ki magad...
- Azért csak fussunk neki. Korunk a versenyről szól - neked, mint manager szemléletű ifjúnak, Mi kifogásod a megmérettetés Ellen?
A fiatal kakas belátta: versenyeznie kell. Fel is álltak a rajtvonalra, s a legöregebb tyúk kárálására megkezdődött a verseny...
Szedte a lábát Az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, beosztva erejét a hajrára gondolva. Ám hirtelen éktelen dörrenés hallatszott, s a fiatal kakas véres tollcsomóként kenődött föl a kerítésre...

A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a gazda, miközben újratöltötte puskáját:
- Teringettét! Már a harmadik kakast veszem, és ez ez sem a tyúkokat szereti...

Megölte színészeit a Latinovits szerep?

Sötét titok köti össze három színész sorsát. Bubik István autó balesetben vesztette életét, Bertók Lajos a Dunába veszett, Selmeczi Roland halálos karambol áldozata lett. Életükben volt egy közös Pont: haláluk előtt lehetőséget kaptak arra, hogy eljátszhassák Latinovits Zoltán szerepét.
Latinovits Zoltán síron túli bosszújáról suttognak színházi körökben, ugyanis már három színész vesztette életét azután, hogy felkérték "A győzelem ára" című színdarab főszerepére. A műben a színész óriást kellett volna megszemélyesíteniük, Az alakításra azonban egyiküknek sem adott lehetőséget a sors.
2001-ben írtam meg ezt a darabot Latinovits születésének 70. és halálának 25. évfordulójára - emlékszik vissza Siposhegyi Péter, író.


Először volt belőle egy kis felolvasó-színházi előadás Balatonszemesen, ahol a főszerepet Bubik István olvasta fel, de később nem volt hajlandó eljátszani a szerepet. Azt mondta, isten kísértés lenne Latinovits bőrébe bújni. Két évvel később AZ Új Színházban összefutottunk, és azt mondta, meggondolta magát, meg kell csinálni a darabot, de erre már nem kerülhetett sor, mert nem sokkal később autó balesetben meghalt.
Bubik után nehéz volt bárkit is találni, hiszen Latinovits képe élénken él még az emberekben a mai napig, így a megfelelő színész kiválasztása sem egyszerű. A szerzőnek Bubik halála után azt mondták, talán Bertók Lajost kellene felkérnie.


Kiváló színésznek tartottam Lajost, ezért úgy gondoltam vágjunk bele, bár Bertóknak kétségei voltak, azt mondta, ő túl kicsi, sovány és túlságosan proli ahhoz, hogy a színész óriás bőrébe bújjon. Végül mégis kötélnek állt, de nem sokkal később Lupa-szigeténél belefulladt a Dunába.
Ezek után úgy gondoltam, nem foglalkozom tovább a darabbal.
Ez elég lecke volt számomra. Nem is olyan régen azonban Szabados Mihály és Nagy Enikő megkeresett azzal a kérdéssel: Mit szólnál Selmeczi Rolandhoz?".

Én azt mondtam, próbáljuk meg. A fiatal színész azonban másnap meghalt. Döbbenetes számomra, hogy egy nem természetes körülmények között meghalt színész szerepére felkért három színész rendre nem természetes halállal halt meg. Nem gondolom, hogy átok ül a darabon, de megdöbbentő ez a történet. Azt hiszem életemben ebből a darabból már nem lesz semmi. Az lesz a sorsa, hogy halálom után megjelenjen a kötetemben, Az életemben el nem játszott drámaként.

Baku György

Húsvét

Mindenkinek békés, pihentető, örömteli húsvéti ünnepeket kívánok szeretettel.

Napkirálynő

Tegnap elmentünk moziba, megnéztük a Napkirálynő című magyar - belga - francia, animációs filmet. A főszereplő Ehnaton 14 éves lánya.
Ehnaton a papsággal szemben megpróbálta az Egyisten hitet bevezetni, és békét akart, nem akart háborút viselni senkivel szemben. Akhesa hiába figyelmezteti apját a karnaki papok összeesküvésére, az nem hallgat rá.
A sivatagon át Tut segítségével elindul anyjához, Nefretitihez.
A papság összeesküvése sikerül, Ehnaton kiissza a méregpoharat.

A végén Akhesa kerül a megérdemelt trónra.

Színvonalas, jó film volt, bár a gyerekeknek talán túl komolyra sikerült, felnőtteknek azért mégis csak mesefilm. Ezzel a megjegyzéssel azért ajánlom ezt a filmet. Felüdülés a szokványos, mai mesék után.

Pihenés


A nagyon rövid tavaszi szünetet itt töltik a gyerekek. Élvezzük egymás társaságát.

2008-03-18

Évforduló

Ma lenne Anyu 84 éves.
Köszönöm, hogy visszajöttél hozzám,
és nem hagytál magamra.
Nagyon szeretlek!

Gyermekeid

Kérlek, tekints úgy a gyermekeidre,
mint értékes kincsekre.
Tiszteld Őket és Önmagadat!

Emlék

Sohasem tudhatjuk,
mikor gyártunk emléket.

Érés

Akkor kezdesz éretté válni,
amikor jobban törődsz másokkal,
mint önmagaddal.

Gazdagság


Az embert a szíve tesz gazdaggá.

Attól gazdag, aki, nem attól, amije van.

Győzelem

Kenneth az iskola első osztályába járt, és nagyon izgatott volt, hogy részt vehet az iskolai olimpián. Szülei várakozással telten figyelték a versenyt a lelátóról, miközben ő megnyerte az első futamot. Nagyon büszke volt a győzelemért járó szalagjára és a közönség neki szóló tapsára.
A második futamban is indult. A cél előtt nem sokkal, amikor újra nyerhetett volna, megállt és kifutott a pályáról. A szülei megkérdezték:
- Miért csináltad ezt? Ha végigfutod a versenyt, nyerhettél volna.
- De mama, nekem már van egy szalagom, Billynek meg még nincsen.
" Aki győzelmén ujjong,
az örvend felebarátainak pusztulásán.
Aki pedig ilyesmin örvend,
nem alkalmas arra,
hogy uralkodjék a földön."

Föntről nézve

Odafönt minden másfél órában megteszünk egy kört. Időről időre, újra és újra, hol a Közel - Kelet, hol meg Észak - Afrika fölött ébredünk. Reggelizés közben kinézünk az ablakon, és ott az egész Földközi-tenger, Görögország, Róma és Izrael. Aztán rádöbbenünk, hogy amit látunk, az az emberiség több évszázados történelme: a civilizáció bölcsője.
Átrepülünk az Atlanti - óceán fölött, majd vissza Észak - Afrikán át. Újra és újra. Azonosulunk Houstonnal, aztán azonosulunk Los Angelesszel, Phoenixszel és Nem Orleansszal. Egyszerre azon kapjuk magunkat, hogy Észak - Afrikával azonosulunk. Alig várjuk. Készülünk rá. Az egész egy folyamat, folyamatosan változik, hogy mikor kivel azonosulunk. Ha minden másfél órában megteszünk egy kört, lassan világossá válik, hogy az egésszel azonosulunk. Ez pedig hatalmas átalakulást idéz elő bennünk.
Föntről nézve el sem tudjuk képzelni, hány határt lépünk át - újra és újra. Még csak nem is látjuk őket! Mégis tudjuk, hogy az előző "ébredéskor" a Közel - Keleten emberek ezrei harcolnak egymás ellen egy képzeletbeli vonalért, amit mi nem is látunk. Azt kívánjuk, bárcsak kézen foghatnánk minden embert és azt mondhatnánk nekik: "Nézd meg! Nézd meg! Mi olyan fontos?"
Később a melletted ülő sétát tesz a Holdon. Nem úgy látja a Földet, mint valami nagy égitestet, tele mindenféle csodálatos részletekkel. Úgy látja, mint egy távoli kis tárgyat. Ekkor egyszeriben észrevesszük a különbséget a karácsonyfa kis kék - fehér díszei és a fekete égbolt között...
Megértjük, hogy azok a kis kék és fehér pöttyök jelentik számunkra a mindenséget - a történelmet, a zenét, a háborút, a halált, a születést, a szerelmet, a könnyeket, a boldogságot. - Minden azon a kis kék - fehér folton van, melyet a hüvelykujjunkkal le tudunk fedni.
Olyan világosan látjuk mindezt, hogy mi vagyunk az emberiség érzékelése. Lenézünk, és látjuk annak a kesztyűnek a felszínét, melyen mindez idáig éltünk, és hirtelen tudatosul bennünk, hogy azok az emberek odalenn mind mi vagyunk. Valamiképpen képviseljük őket és felelősséggel tartozunk értünk. Mi állunk az előtérben, és valahogyan át kell adnunk a tapasztalatot. Ez különleges feladat, és megtudhatjuk belőle, milyen kapcsolatban állunk a világnak nevezett dologgal.
Mindvégig a "mi" névmást használtam, mert nem csak nekem, Rusty Schweickartnak... vagy akárki másnak jutott osztályrészül ez az élmény. Nem csak az én problémám - az én kihívásom - az én örömöm, hogy a mindennapi élet részévé tegyem. Mindenki másé is.
( Rusty Schweickart )

2008-03-15

Tanács


Minden másnál többre becsüld az irántad tanúsított
szeretetet,
ami túléli azt az időt,
amikor az aranyaid és az egészséged már eltűnt.

Az életben a legnagyobb boldogság, ha érezzük,

hogy szeretnek bennünket

- szeretnek önmagunkért, vagy

inkább szeretnek bennünket önmagunk ellenére is.

A korod nem véd meg a szerelemtől,
de a szerelem megóv az öregedéstől.

2008-03-13

Gyász

Nagyon megható, egyedi gyászjelentést kaptam. Ebben a fotelban töltötte az utolsó évét.
14-én, pénteken lesz Lakner Antal temetése.
Aki úgy gondolja, gyújtson érte egy mécsest vagy füstölőt. Köszönöm.

Lezajlott a temetés. Az unokák is jelen voltak és nagyon helyesen viselkedtek. Köszönöm, hogy részesei lehettek a szertartásnak. Fontos, hogy már kicsi korunkban természetes legyen a távozás.

Csodás idők








Tegnap "véletlenül" úgy alakult, hogy összetalálkoztam régi filmes kollégákkal. Megható pillanat volt, amint "megöregedve" egymást átöleltük. Mennyi, de mennyi együtt töltött idő, mesés pillanatok fűznek össze minket! Éjszakai és vidéki forgatások, remek alkotások készítői voltunk akkoriban. Nevetve állapítottuk meg, hogy smink, építészet, világítás és gyártás már van, kell még egy rendező és egy operatőr, aztán indulhat a munka!
Megemlékeztünk azokról is, akik nincsenek már közöttünk...
Hála az Égieknek ezért a rendezésért, hogy összejött ez a spontán találkozás!

A természeti katasztrófák

Egy földrengésből, egy áradásból, egy tornádóból vagy egy erdőtűzből következtethetünk a mögöttük meghúzódó világméret társadalmi problémákra is.
A Levegő elem például a gondolkodás, könnyedség és mozgékonyság szimbóluma, a szélviharok pedig az égi jelei annak, hogy gondolkodásunk túlzottan begyepesedett", nézeteink elavultak, szemléletmódunk frissítésre szorul. Olykor egy falu vagy kisváros életében az el ítéletek, a haladás lelassulása és a mindennemű változástól való tartózkodás olyan szélsőséges méreteket ölthet, hogy a természeti erőknek kell meghozniuk a pezsgést, lüktetést, elevenséget. Maradiság ellen szélvihar!
Ilyenkor semmi nem maradhat többé a régiben, minden korábbi megkérdőjeleződik. Az élet mozgásba lendül, az addig vaskalapos emberek összefognak, átélik az összetartozás élményét, és feléled kreatív energiájuk. Ismétlődő példa erre az, ami az Egyesült Államok középső részén zajlik évről évre. A keleti és nyugati part elevenségével ellentétben ez a terület a maradandóság és stabilitás megtestesítője. A szimbolikus gondolkodás segítségével megfejthető, miként kellene változnia a helyiek mentalitásának ahhoz, hogy ne hurrikánok és tornádók segítségével" kelljen megélniük a Levegő elem dinamikáját. Újabban Magyarországon is komoly szélviharok szemtanúi lehetünk. Ezek azt is jelezhetik, hogy gondolkodásmódunk gyökeres és viharos gyorsaságú átalakítására van szükség.

Földrengés és gazdagság
Az anyagi javak felhalmozása a természet rendjével, a fejlődéssel ellentétes folyamat. A legtöbb anyag méreggé válik számunkra, ha túlságosan nagy mennyiségben kerül be a szervezetünkbe. Ha egyszerre sokat eszünk, gyomorrontást kapunk, és látványos szenvedés közepette ébredhetünk rá, milyen feleslegesen görcsölünk a túlzásért, és milyen rosszul járunk, ha többet fogyasztunk, gyűjtünk be a valódi szükségletünknél. Ha életünket nem az ősbizalom érzésével éljük, vagyis azzal a tudattal, hogy mindent megkapunk a maga idejében, veszítünk erőnkből, amikor minden figyelmünk az anyag világa felé fordul, tulajdonképpen a fizikai élet kínálta lehetőségekhez mint pótcselekvésekhez menekülünk. Ám az új cipőbe olyan lábakat dugunk, amelyek nem akarnak valódi lépéseket tenni. Az új autóval is a régi irányba indulunk, amelyről már kiderült, hogy nem a valódi célunk felé vezet. Az új ház négy fala is azzal zár össze, akivel nem tudunk megújulni. Az egzotikus társasutazásra pedig egy látszólag vidám, de belül szomorú ember fizet be, aki szeretné elfelejteni, amit otthonról hozott.
A transzcendens tanítások szerint ha olyan fizikai előnyökhöz szeretnénk jutni, amelyeket lelkileg nem szolgáltunk meg, fájdalmas kártérítést kell fizetnünk: ellopják, kigyullad vagy balesetet szenvedünk miatta. A földrengés arra figyelmeztet, hogy a szellemvilág megelégelte, hogy az emberek a lelki fejlődés helyett az anyagi javak felé fordultak. Úgy tűnik, a Föld nem tűri tovább mérhetetlen kizsigerelését. Kaliforniában a világ leggazdagabb és leghíresebb emberei élnek, s talán nem véletlen, hogy a földrengések is itt a leggyakoribbak. Ezzel mindenki tisztában van, aki oda költözik, mégsem tudnak ellenállni az ottani csillogás-villogásnak.
A földrengés célja, hogy az emberek megtapasztalják, milyen az, amikor önmagunkért szeretnek vagy nem szeretnek minket, s nem az számít, kinek mije van. Még a leggyengébb földmozgás esetén is egy tipikus jelenségről mindig beszámolnak: a csillárok himbálózásáról. A mennyezet a szellemvilág, a lámpa pedig az isteni fény szimbóluma.

Kiönt a víz, kevés a szeretet
A Víz elem az érzelmek, a szeretet jelképe. A drámai mértékben olvadó jégsapkák, a kiöntött
folyók, az özönvízszerű esőzések jelzik, hogy életünkben az érzelmeinket kellene végre előtérbe helyezni. Akik víz közelében élnek, azzal a feladattal születtek, hogy szeretetük és érzelmeik kimutatását gyakorolják. Azok az időszakok, amikor napokon át ömlik az eső, a szeretet megnyilvánulásainak elakadására figyelmeztet jelek.
Az otthonunkban állandóan csöpögő csap is érzelmi diszharmóniánkra utal. Ha a konyhában teszi ezt, akkor az odafigyelésben, az anyáskodó törődésben szenved hiányt a család. Ha a fürdőszobában, akkor a szerelmi-szexuális odafordulás testi vagy lelki oldalán tapasztalhatunk hiányosságokat. A mellékhelyiség vízzel kapcsolatos problémái pedig olyan érzelmi blokkra utalnak, amelyen túl kellene lépnünk. Az elemi katasztrófák szintjén az árvíz az érzelmek felszínre hozatalának és kimutatásának hárítását, a szeretetnélküliséget fejezi ki. Környezetünk ilyenkor helyettünk nyitja meg a csatornáit, árasztja ki a szeretetet mindenre és mindenkire. A körülöttünk élők ilyenkor összefognak, és közösen segítenek megfékezni az árvizet. 1997-ben a század legnagyobb özönvizeit éltük át, ami arra figyelmeztetett, hogy már nem vagyunk képesek elég szeretetet adni.

Világégés és önpusztítás
A Tűz elem az isteni gondviselés, de egyben a büntetés jele is. Ennek az energiának teremtő ereje azonban manapság egyre ritkábban kerül felszínre. A technikai fejlődés azt hozta magával, hogy megkíméljük magunkat a nagy energia befektetést igénylő tevékenységektől. Fölhalmozott és le nem vezetett energiáink két úton nyilvánulhatnak meg: vagy a szenvedélyben, mint a düh, az agresszió, a szexuális felfokozottság; vagy a befelé lángoló önpusztításban, mint amilyen az önmarcangolás, a gyulladásos megbetegedések és az allergia.
Aki különösen fél a tűztől, és nem mer gyertyát gyújtani, az valójában attól retteg, hogy napvilágra kerülnek ellenséges érzései. Egy erdőtűz vagy lakástűz belső vívódásunkat jelzi. Ha a karácsonyfa is lángra lobban, az végképp lerántja a leplet az egymás iránt érzett elfojtott agressziónkról. A háborúk, robbanások, terrorcselekmények mind annak látványos jelei, hogy a Tűz elem kibillent egyensúlyából. Amikor a tüzet vízzel oltjuk, szimbolikus formában azt is kifejezzük, hogy csak a szeretet lehet a megoldás konfliktusaink rendezésére. S azt is könny ez alapján megértenünk, hogy miért a világégés" kifejezéssel jellemezhetők leginkább a Föld huszonegyedik századi eseményei.

2008-03-12

Könyvajánló

Megjelent egy új Coelho könyv:
A fény harcosának kézikönyve

Mennyei próféciák

Március 15-én a TV2 19:35 - 21:35 között vetíti a Mennyei próféciákat !!!!
Ne a regényt várjátok, de a látvány megéri. Mindenkinek szívből ajánlom, nézzétek meg!

2008-03-09

A látás képessége

Nem láttam addig, amíg nem tudtam, hogyan kell szeretni.

Egy délután a képtárban sétáltam. Arra számítottam, hogy csendben, zavartalanul nézhetem a képeket, de az előttem haladó fiatal pár megállás nélkül csevegett. Amikor jobban megfigyeltem őket, észrevettem, hogy a lány az, aki folyton beszél. Csodáltam a férfi türelmét, hogyan tudja elviselni ezt az állandó szóáradatot. Igyekeztem lehagyni őket, hogy ne zavarjanak.
Természetesen nem tudtuk teljesen elkerülni egymást, de valahányszor összetalálkoztunk, a lány változatlanul sustorgott.
A múzeum ajándékboltjában vásároltam valamit, mikor az ifjú pár a kijárat felé közeledett. Mielőtt elmentek, a férfi egy fehér tárgyat vett ki a zsebéből. Kinyitotta a kicsire összehajtható hosszú, fehér botot, és kopogtatva az utat, elindult a ruhatárba a felesége kabátjáért.
- Milyen derék férfi - jegyezte meg az eladó. - A legtöbben összeroppannának, ha ilyen fiatalon megvakulnának, ő azonban megfogadta, hogy mint azelőtt, minden új bemutatóra eljön a feleségével.
- De hát mit ért meg a művészetből? Hiszen nem lát - kérdeztem.
- Nem lát? Tévedés! Nagyon sokat lát, többet mint maga vagy én. A felesége minden festményt leír neki, olyannyira, hogy tisztán látja maga előtt - mondta az eladó.
Aznap tanultam valamit a türelemről, a bátorságról és a szeretetről. Láttam a fiatal feleség türelmét, és a férj bátorságát, aki nem engedte, hogy a vakság korlátozza életét. Láttam továbbá két ember szerelmét.
(Jeanne Knape)

Jelentkezés odaátról

Elfelejtettem közzétenni egy esetet. Hétfő este történt velünk:

Különös dolog történt. Vártam Nórit és Zsuzsit. Mielőtt ideértek volna, zenét válogattam a kezeléshez. Pénteken Jeru Kabbal volt, most mást akartam. Belehallgattam két új CD-be, de nem tetszettek. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy ki kéne teregetni a mosógépből a ruhákat. Otthagytam a lejátszót úgy, hogy nyitva maradt a tálca. Gyorsan kiteregettem. Az utolsó lepedőnél érkeztek meg Nóriék. Bementünk a másik szobába, Zsuzsának felkapcsoltam a lámpát, hogy tudjon addig tanulni, míg mi a másik szobában dolgozunk. Zsuzsa megemlítette, hogy a kutyájuk mostanában furcsán viselkedik. Mintha nem testben lévő entitást látna. Az őrangyalaikhoz már hozzá van szokva, de valaki új lehet. Beszéltünk arról, hogy ettől nem kell tartani, itt is elég nagy átjáró ház van, ritkán akad egy eltévedt lélek. Inkább oktatási céllal jelennek meg. Adtam tömjént a biztonság kedvéért. Megmutattam, én hogyan alkalmazom. Ezzel elment 45 perc.
Mondtam Nórinak, menjen csak előre, én még kezet mosok. Mire beléptem a szobába, éppen indult Jeru Kabbal lemeze. Nem értettem, mi van. A 3 CD-t tartó tálca még mindig nem volt betolva a gépbe, de szólt a zene. És ki indította el??? Nóri nem, oda se ment, a szoba másik felében ült. Ha véletlenül én indítottam volna el, mikor otthagytam, akkor az 58 perces anyag vége felé kellene legyen. De most kezdődik el. És eddig csend volt ebben a szobában.
Elfogadtunk, hogy ismét Jeru Kabbalt hallgatunk ezek szerint. És egyben bemutatták, hogy van humorérzékük, nem kell tartani tőlük. Köszönet érte. :- )

2008-03-08

Máté

Ma megismerkedtem egy szívtipró pasival. Elolvadtam a mosolyától. Rám is kacsintott. :- D