Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2009. március 5., csütörtök

Káprázatos este

Gyanútlanul indult az este. Kellemes estére számítottam. Kriszti jött asztrológiát tanulni, vele élvezet a tanítás.
A házakat vettük ma. A hatos háznál tartottunk, és éppen azt mondtam el, hogy ide tartoznak azok a személyek, akiktől szolgáltatást vagy segítséget kérünk, mint például a szerelők, orvosok, stb. Ebben a pillanatban a laptop elsötétült. Elég rutinos számítógépes vagyok, tettem a dolgom. Kivettem az akkumulátort és a vezetéket, aztán visszahelyeztem. Semmi. Hiába nyomtam a gombot, teljes csend és sötét. Újra. Ismét semmi. Szerencsére van egy kis laptopom is, de azért felhívtam az én mentőangyalomat, Csabát, aki ilyenkor mindig segít. Ez nem rendszerhiba, azt tanácsolta, vigyem vissza, még garanciás a készülék. Igaza van. Gondoltam, holnap lemondta a kezelést, aki jött volna, így be is tudom vinni. Elköszöntem Csabától.
De még beszéltünk, mikor bejelentkezett Gyuri. Ő is számítógépeket javít. Ez a munkája. Érdeklődött a hogylétem felől. Mondtam, hogy éppen tanítanék, de mit csinált a gépem. Erre kérdezte, hogy minden csatlakozás rendben, aksi? Mondtam, persze, egész reggel óta egy helyben a gép, nem mozgattam. Mesélte, hogy kihívták egyszer ilyen tünetek miatt, és egyszerűen nem volt bedugva a hálózatba.
Lenéztem és döbbenten láttam, hogy a forgószékem lába beleakadt a zsinórba és széthúzta a töltőt. Ezek szerint aksiról ment, ameddig bírta, aztán kikapcsolt. Bedugtam és azonnal ment minden. Harsányan kacagtam magamon. Hála Mindenkinek: Gyurinak és az Égieknek. Már nem az első eset, hogy vele küldenek segítséget.
Visszahívtam Csabát és elmeséltem nevetve az egészet. Nem is feltételezte, hogy ilyent kérdezzen tőlem. :-DDD Én sem hittem, hogy ilyen banális hiba lehet a háttérben, de így van. Bárkivel előfordulhat. Jót nevettünk mindannyian.
Kriszti is kapott egy szemléltető oktatást a 6-os házas ügyekről. Azt mondta, ezt soha nem felejti el. Képszerű és vidám oktatás volt.
Az Égieknek jó kedve volt ma este. Azt hittük, ennyi elég. De nem.
Kriszti vette a kabátját. Az előszobában napok óta lóg egy esőkabát, ami kicsi rám, azért arra gondoltam, majd valakinek odaadom. A kezembe vettem, miközben Kriszti felvette a magáét. Még nézett is, hogy készülök valahová? Fel akartam ajánlani Neki, de aztán visszaakasztottam.
Kiderült, az Ő kabátja elhasadt egy arasznyi helyen ma. Nevetve vettem ismét kézbe a kabátot és odaadtam. Örömmel fogadta és köszönte.
Ráadásul eszébe jutott, hogy régóta nem viselte már, és mikor felvette ma, arra gondolt, lehetne kicsit hosszabb. Amit én adtam most oda, pont olyan hosszú, mint amilyent szeretett volna. Ilyen gyorsan és könnyen teljesüljön minden kívánsága!
Rég nevettünk ennyit, mint ma este. A szinkronicitás iskolapéldáit éltük át, és mindezt remek humorral fűszerezve. Hála érte minden résztvevőnek itt és odaát!