Inanna

Inanna a sumér mitológia egyik legnépszerűbb és legérdekesebb alakja. Sumérban nem volt hozzá fogható égi személyiség. Inanna volt az egyetlen istennő, aki maga vezette az égi bárkáját és akár harcolni is tudott vele ha rákényszerült. A mítosz szerint egy földi nő volt, akit nem sikerült a felszínen dolgozó annunakiknak elcsábítaniuk. Inanna ellopta az annunakik szárnyát (repülőgépet) és felrepült vele az égi városba Anu színe elé. A mindenség urának megtetszett a földi lány bátorsága ezért úgy döntött istennővé teszi s így kapta az Inanna (az ég úrnője) nevet, ami az annunaki között használt címére utal. Mivel Inanna a Föld szülötte volt visszaszállt a felszínre immáron nibirui jogokkal felruházva és elkezdte kiépíteni a maga kis birodalmát. Urukot tette meg kultusza központjává és mindent elkövetett azért, hogy a saját városát minden városállam legnagyobbikává tegye. Ehhez azonban egy "mágikus" eszközre volt szüksége és úgy döntött megszerzi az Eriduban uralkodó Enkitől, a varázslatok urától a nagyhatalmú sorstáblákat (tup simti). Inanna csellel leitatta Enkit és ellopta a táblákat. Az istennő ezután az égi bárkáján sebesen Uruk felé vette az irányt és miután hazaért azonnal felvértezte a városát a sorstáblák védelmező erejével. Ezek a sorstáblák annyira erős hatalmi jelvények voltak, hogy még az őrjöngő Enki által Uruk ellen küldött óriási tengeri szörny támadását is visszaverték s igy a varázslatok urának végképp bele kellett törődnie abba, hogy elvesztette a hatalma alapját képező sorstáblákat. A történet azonban itt nem ér véget, éppen ellenkezőleg, még csak most kezdődtek a nagyszabású események, amelyek megváltoztatták az emberiség addigi életmódját. Új találmányok jelentek meg ebben a korban. Olyan tudományos-technikai áttörések történtek váratlan hirtelenséggel, mint a kerék, az írás vagy az ökörfogatos eke megjelenése. Történelmileg és régészetileg is bizonyított tény, hogy a mezopotámiai kultúra ebben az időszakban az Uruki kultúra idején ért a legnagyobb fejlettségre, ekkor volt a legerősebb az Inanna kultusz a térségben. Valóságos templomkörzetek jöttek létre a városban és minden jel arra mutat, hogy valamilyen forradalmi változásnak kellett történnie, hogy a háttérben meghúzódó Uruk egyszeriben lekörözve a nála sokkal fejlettebb Eridut valóságos kulturális központtá nőtte ki magát. Ezt a változást csakis mesterségesen idézhették elő méghozzá a sorstáblák segítségével, amelyek lehetővé tették Uruknak, hogy vezető technikai fölényt szerezzen a többi városállammal szemben. 

A sumér szövegek meglepő részletességgel tájékoztatnak Inanna (Istár) utazásainak előkészületeiről. Pontról pontra leírják, hogyan készül fel az istennő az utazásra a csillagok közé. Walther Andrae 1903-1914 között Assurban az Istár templom romjai között találta meg azt a szobrot, amely azóta a paleoasztronautika egyik nagy emblematikus példájává vált. A témát kutatók "földönkívüli űrhajós istennő" néven nevezik a szobrot, melyen olyan készülékek láthatóak, amelyek leginkább egy modern pilóta felszerelésre emlékeztetnek. A speciális tárgyakról a sumér források az alábbiakat írják:

                            " A SU-GAR-A, melyet fejére illeszt.
                              A mérőfüggő, melyet fülébe tesz.
                              Pici, kék kövekből készült lánc,
                              melyet nyakára csatol.
                              Két villogó kő, melyet vállaira tesz.
                              Egy aranyhenger, melyet karjára vesz.
                              Keresztbevetett szíjak, melyeket mellére rak.
                              A PALA köntös, melyet testére húz."

Inanna szobrán jól megfigyelhetőek a különböző technikai jellegzetességek. Ezeket korunk tudósai előszeretettel nevezik szakrális öltözetnek, amelynek szerintük semmi köze nincs a mai modern készülékekhez. Az istennő egy henger alakú tárgyat tart a kezében, amely után a hivatalos álláspont képviselői arra a következtetésre jutottak, hogy az egy vizeskorsó. Emiatt a szobrot nemes egyszerűséggel Vízistennőnek keresztelték el. Első ránézésre valóban nem látszik különösnek, de ha részletesebben megvizsgáljuk, akkor érdekes dolgokat fedezhetünk fel. A szobor tarkóján egy doboz látható, amelyet szíjak rögzítenek a sisakhoz. A dobozhoz pedig egy hosszú kábel csatlakozik. A sisakot SU-GAR-A-nak nevezték a sumérok. A SU-GAR-A jelentése elég beszédes "ami összeköt az égiekkel" vagyis akár egy adó-vevő berendezést is érthetünk alatta. A különös formájú sisakon látható két dudor vagy szarv éppen ezt a célt szolgálhatta. A felszerelés többi részének rendeltetésére nem lehet pontos választ adni. Az aranyhenger is rejtélyes. A szöveg egyértelműen utal arra, hogy Inanna kezében egy arany henger van és nem egy vizeskorsó. Azt hiszem a sumér szövegek tanúsága szerint ezután elfelejthetjük a Vízistennő elméletet. A PALA köntös minden bizonnyal az a szkafanderszerű ruha volt, amit az istennő magára öltött mielőtt az égbe repült. Nem véletlen hogy ezt az öltözködési folyamatot bonyolult szakrális szertartásként könyvelték el maguk a sumérok is hiszen nem tudták pontosan mi is történik. Azt viszont annál inkább, hogy az öltözködés után mit csinált Inanna. A sumérok ugyanis konkrétan leírják, hogy az istennő felrepült az égbe, mint egy madár. Az egyik Inanna himnusz a következőképpen számol be az eseményekről: "Az ég királynője magára ölti csodálatos köntösét. Bátran felszáll az egek egébe. Országok és népek felett repül MU-jában. Úrnő ki csillagok közt száguld, az összes bolygó felett, elrepül MU-jában."

A szöveg elég világosan fogalmaz. A MU az égi járművet jelentette, amelyben az istennő ült. A sumérok különleges személynek tartották Inannát és ez az annunakik között sem volt másképp. Inanna volt az egyetlen istennő, aki egy speciális űrhajóval közlekedett, amelyre komoly fegyver rendszert is telepítettek.

Az istenek születésének legendáit itt nem részletezem. Mivel a mezőgazdaság az égi áldásoktól függött, An, az ég istene dominált. Ő adta a királyoknak az uralkodói hatalmat és az apáknak a családfői helyzetet. A többi isten fölött állott. A termőföld állapotára, a vizek hullámzására  a széljárás is erősen hatott. Ennek istene, Enlil, a világ második hatalmassága volt. A talajerőt és a viharok erejét egyként szabályozta. A hatalom és az erőszak megfelelő alkalmazása tőle függött. A föld és a folyók, kutak, csatornák istene Enki volt. És tőle függött az alkotóerő áramlása, ő adta a találmányokat és a mesterségeket is. Ezeken kívül voltak alárendeltebb, de nagyon fontos istenek és istennők, mint Utu, a Nap, Nannar, a Hold és Inanna, az esthajnal csillag, az eső, a szerelem és a háború istennője. Ő is Urukhoz tartozott eredetileg. 

A leírások először az I. piramisháború idején említik, amikor is Horus oldalán harcol, vadászrepülőt vezet és komoly harci sikereket ért el.

Inanna nőiességével és készségességével eléri Enki-nél, hogy kapjon egy civilizációt. Így i.e. 3.100 örül kijelölik az Indus völgyében Inanna országát és tudatosan létrehoznak egy civilizációt. Ez a kultúra volt a legvirágzóbb abban a korban, azonban nagyon rövid ideig maradt fenn, majdnem 1.000 évig. Kb. 1.600 év múlva már teljesen lepusztult képet mutatott, romokban hevert. Két fő városa volt, Mohenjo-Daro délen, és Harappa északon. Mindkét városban Inanna számára templomok lettek emelve, a templomok az észak-déli tengely szerint lettek tájolva és tükrözték mindazt a tudást, amivel a sumerok rendelkeztek, pontosabban a sumer istenek. A talált eszközök, leírások bizonyítják, hogy ez a kultúra valahonnan jött egyik pillanatról a másikra, és nem ott fejlődött ki.

Inanna igazából egy olyan törekvő egyéniség, aki mindent képes volt feláldozni céljai érdekében, ráadásul férfias vonásokkal lett megáldva, remek harcos és hadvezér volt. Életcélja a vezetés, az uralkodás, ezt mindig meg is valósította, ha másképp nem, az aktuális szerelmei által. Ugyanakkor jelenléte mindig komoly fejlődést jelentett az érintett városban.

Fontossága még abban rejlik, hogy rendszeresen és részletesen naplót vezetett. Naplójának egyik fontos momentuma, mikor a mai amerikai részt Atlantisznak nevezi. Ő az egyetlen, aki a nevet helyhez is köti.