Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2009. május 31., vasárnap

Életem legboldogabb időszaka

Gimnazista koromban vitorlázó repülő voltam. Itt Farkas Pistivel (Indián) nevetünk a starthelyen, Farkashegyen. Ő akkor már oktató volt.


Itt Apu készül Papp Sanyival repülni. Én adom rá az ejtőernyőt. Ez kötelező volt, pedig senki sem ugrott ki soha vitorlázógépből. Háttal Polonyi Karcsi áll. Azt sem tudom, élnek-e még?

Apu már belép a gépbe, én mögötte állok, hogy majd rácsukjam a dekket. Spiri Ági tartja a babát. Róla sem tudok semmit. Nem sokan voltunk lányok. :-D

Itt én startolok, Csík Jenő a szárnyvégen. Mai napig azt mondom, nincs még egy olyan élmény, mikor az ember egy parányi repülővel egyedül van fent a magasban, fúj a szél és emelkedik a termikben, aztán siklik... A mozgásban ezt a szabadságát a talajon nem lehet megtapasztalni.
Ha majd befejezem ezt az inkarnációt, a hamvaimat errefelé szeretném szétszóratni.