Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2009. június 22., hétfő

A megvalósulás sorrendje

Mindig a magasabb potenciálszint felől haladsz az alacsonyabb felé. Lassan 20 éve ezt tanítom én is. Minden előbb egy gondolat volt, aztán érzelmi töltést kap és végül láthatóvá válik. Erre készítettem évekkel ezelőtt ezt az ábrát:

" A legtöbben először megnézik az általuk elért eredményt, majd hagyják, hogy ez az eredmény diktálja a Gondolataikat, amelyeket aztán az Elképzelések felépítéséhez használnak majd.
Ha például azt látják, hogy a bankszámlájuk kiürült (eredmény - fizikai, látható sík) a hiány vagy a veszteség gondolatait forgatják a fejükben, és ezeknek a gondolatoknak a segítségével építik fel a szegénység fogalmát. A fejükben lévő elképzelésnek meg kell nyilvánulniuk jövendőbeli eredményeikben, pontosan annak a dolognak - az üres bankszámla - az ismételt előfordulását erősítik meg, amit nem akarnak. Így válik ez életük önsorsrontást beteljesítő ciklusává, pedig a Teremtőnk nyilván nem azt akarta, hogy e szerint éljünk.
Lehet, hogy most meglehetős képtelenségnek találod ezt az érvelést, hiszen ha egy bankszámlán nincs pénz, akkor nincs, és kész. Egyszerűen nem reális, hogy üres bankszámlát látva képesek maradjunk gazdagnak képzelni magunkat.
Hát, tudd meg, hogy pontosan ez a fajta okoskodás állandósítja a szegénységet, és ez juttatja koldusbotra a szegényeket!
Tudatosítsd magadban ezt az igazságot: Minden tettünket egy-egy kép előzi meg. Először gondolkodunk, hogy képet alkossunk, és csak utána dolgozunk.
Saját sorsod mentális tervezője vagy!
Alkosd meg annak a képét, amit szeretnél, majd tégy úgy, mintha már megkaptad volna. Másképpen fogalmazva cselekedj úgy, ahogy az cselekszik, aki lenni szeretnél!"

(Bob Proctor)
"Mielőtt bármit is tehetnél, valaminek lenned kell."
(Goethe)