Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2009. július 17., péntek

Igazság

"- Mi lenne, ha átadnád magad a szeretetnek?
- De ha egyszer igazam van! - háborogtam.
- A saját nézőpontodból talán. Magasabb rálátással minden kétséget kizárólag: nincs. - felelte higgadtan. - És még ha igazad lenne, akkor is, mi van? Jobban érzed magad tőle?
- Nem - feleltem.
- Akkor van értelme ragaszkodni hozzá?
- Mindenki ragaszkodik a maga igazához!
- Hát, ez bizony nagy baj! - folytatta, még mindig ugyanolyan hanghordozással, higgadt stílusban magyarázva. - Szerinted mindenkinek valóban igaza van, aki ragaszkodik hozzá?
- Persze, hogy nem.
- Honnan tudod, hogy te éppen melyik táborhoz tartozol?
- Gondolom.
- Én pedig azt gondolom, hogy természetszerűen részrehajló és elfogult vagy, mint minden gondolkodó. Ezért tévúton jársz.
- Azt akarod mondani, hogy bemagyarázom magamnak, hogy igazam van?
- Mindannyian ezt teszitek. Mindig te sem lehetsz kivétel! - vigyorgott. - Az igazság különben is eléggé szubjektív. Eredendően az, hiszen minden esetben egyéni szűrőrendszeren keresztül születik, egyéni hitrendszer formálja és egyéni körülményeken belüli. Ebből kifolyólag mindig is az marad, mint ahogy már kifejtettem, de itt nem is ez a lényeg- folytatta.
- Halljam, mi a lényeg? - kérdeztem élesen.
- Az, hogy mindeközben hogyan érzed magad! Az élet dübörögve megy tovább. Elfogadja, hogy éppen sértődöttet játszol, és visszavonulsz, mert ez a szabad akaratod. Emiatt biztosan rosszul érzed magad, de újabb döntést hozhatsz: abbahagyhatod. Senki nem fog neked segíteni haragudni, mint ahogy vigasztalódni sem, ezt nem is várhatod el.
- Miért? - kérdeztem vissza.
- Mert szabad akaratodból cselekedtél úgy, ahogy, és pontosan ezen az úton bármikor meg is szüntetheted azt. Ezért csak a TE felelősséged, nem pedig másoké.
- Nem szorult beléd árnyalatnyi empátia sem!
- Lényegileg inkább: tisztelem az általad meghozott döntést és hagyom, hogy megtapasztald a következményeit.
- Hagyod, hogy rosszul érezzem magam?
- Igen, ha úgy akarod.
- Nem akarom rosszul érezni magam!
- Nagyszerű! Jelen esetben akkor a döntést már meghoztad. Engedd el a gondolatot, hogy szerinted milyen körülmények kellenének ahhoz, hogy jól érezd magad! Attól, hogy nem egy véleményen vagyunk, még élvezhetjük egymás társaságát! Főleg, mert múlékony!"