Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Öt unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejemnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2009. szeptember 30., szerda

Döbbenet

Ezt a megjegyzést találtam. Kiteszem ide, mert nem biztos, hogy a megjegyzéseket is elolvassátok:


Kovács A. írta...
...de jó lesz a "románoknak"!!!! Milyen jó, ha valaki a Föld bolygóról globalice meggyógyítja(?) a sok "románt"!!!! Éljen!!!! Szánalmas. persze, szerintem...is...
2009. szeptember 24. 8:22

kvm írta...
Közzé teszem a megjegyzésed, jogod van hozzá. De szégyellem magam, hogy vannak még ilyen "emberek", akik így gondolkoznak. Sajnállak, hogy ennyi gyűlölet van benned! Rossz lehet Neked a bőrödben. Gondolom vallásos is vagy. Hallottál Te már a szeretetről? A Teremtőnek minden teremtménye egyformán kedves. Még Te is. Igyekszem én ezt szem előtt tartani. Béke legyen Veled és a lelkedben!
2009. szeptember 30. 7:20

Pótlás Dévához

Technikai probléma miatt nem engedte betenni ezt a képet, itt pótolom, tehát. Ez a látvány lefelé. :-D

Magos Déva vára....

Egy órával korábban beértünk Dévára. Szeretem Erzsiben, hogy olyan érdeklődő, mint én. Kihasználtuk az időt, és megnéztük Déva várát ebéd helyett. Nem könnyű megtalálni, nem táblázzák túl a hozzá vezető utat. Végül egy sportiskola mellett megtaláltuk a siklót, ami felvisz a várba. Másképp nem is lehet megközelíteni. (Karesz bánatára. Kiderült, neki tériszonya van.)


10 Leu fejenként a jegy. Egy kis doboz visz fel a magasba.
Itt már "külföldön" éreztem magam.
A román feliraton kívül angolul és németül kérnek csak elnézést,
de renoválás miatt bemenni nem lehet, csak körbejárhatjuk az épületet.
Székelyudvarhelyen minden ki volt írva magyarul is,
és rengetegen beszélnek mindenfelé magyarul.
Itt már inkább román szavakat hallani.
Ez hát a Déva vára.

A panoráma mesés!
Nagyon melegen sütött a nap is, de azért erős pára nehezítette a látást.
Ennyi telt a fotózási technikától.

A közeliek azért élesek. :-D

Múlt és jelen.

Itt éppen fotó - csata "dúl".

Nevetve fotóztuk egymást, és "harcoltunk,
hogy kinek hány megapixeles a telefonja.
Elvoltunk, na...
Még mindig szerettem volna valamit vinni a gyerekeknek.
Látva ezeket a souvenireket, lemondtam róla.
Ha nem, hát nem.

Lefelé ez a látvány fogad.
Én élveztem, kicsit hasonló a landoláshoz,
csak a vitorlázó repülővel meredekebben és gyorsabban közeledünk a föld felé.
Karesz tenyere is izzadt.
Tényleg tériszonya van!
Azt hittem, viccel.
Onnan jöttünk le.
Aki erre jár, ne hagyja ki ezt a lehetőséget!

Jaj neked, környezet!

Ezek a képek kora hajnalban készültek Marosvásárhelyen.


Szerencsétek, hogy nem szagos az internet.
Pokoli a bűze is ennek a nagy füstnek.

Ilyenkor mindig megkérdőjelezem, hogy normális az ember?
Nem hiszem...

Vidám vásár 26-án

Lett egy kis szabadidőnk, így Gizi elvitt minket egy kiállítás / vásárra. Ez Székelyudvarhelyen volt. A Gizi csárdától pár percet kellett csak sétálni, remek időben. A sportpálya mellett egy hatalmas térségen tartották a rendezvényt. Sok ember haladt velünk a kiállítás – vásárra. Nagyon meleg lett, erre nem számítottunk. Le is vettem a kardigánt. Inkább cipelem a hátizsákomhoz kötve.


Erzsi beleszeretett ebbe a mandarin kacsapárba.

Érdekes volt az a falióra is. Nagyon szép kézi faragás.
Kár, hogy nem tettek alá egy egyszínű terítőt, jobban érvényesült volna.

Sok – sok üveg befőtt, lekvár, és más üveges finomság kapható.
Erzsi vett is valami fura nevű helyi jellegzetességet.

Rengeteg féle kolbász és más finomság illata csábított.
Ezt lefotóztam. Jó ötlet gyerekeknek, szülinapi bulira.

Élelmiszer van bőven, méghozzá igencsak szépek.

Növényeket is lehetett venni.

Itt még valódi faszénen készül a kürtös kalács.
Igaz, egy kis hajszárítóval élesztette a férfi a tüzet. :-D
Vicces volt.
A múlt és a jövő találkozása.

Ez mind édesség. Magok és méz, marcipán.
Itt találkoztam azzal a kisfiúval, aki a szoborparkban mesélt.
Nagyon örültünk egymásnak.
Ez még mindig édesség, magok és marcipán.
Volt türelme a készítőjének.


Szilvalekvár fő ebben az üstben.
Csábító az illata.
De megállom, mert szétégetné a kezem, ha üvegbe tetetném.
Beérem a szaglással.
Tündériek a malackák.
De volt itt minden: bivaly, mangalica, kecske, tehén...

Ja, és rengeteg sajt mindenhol.

Kifelejtettem: pónilóra is felülhettek a gyerekek.

A bátrabbak meg igazi, nagy pacira.

Az én drága útitársaim (és hálótársaim).
Remek dolog velük utazgatni.
Bízom benne, hogy ők is így érzik!
Remekül tűrik, hogy leengedem az ablakot a kocsiban,
bevág a szél, ami estefelé már igencsak hideg,
de így tudok Nektek fotózni.
Hazafelé:
más fényben, de még mindig szívet melengetően szép!

Döbbenet, hogy egy hónap alatt mennyit változtak a színek.
Itt az ősz. Nincs mese.

Képek a baróti utazásról

A digitális fotózással olykor érdekes hatást lehet elérni.


Állatok minden mennyiségben.
Tehenekből komoly sorozatom lett. :-D

Elvarázsol a táj.
Pont olyan, amilyen a legjobb az ember számára.
Nem unalmas, mint a síkság: jobbra semmi, balra semmi.
Nem szúrós, sziklás, ami meg túl yang lenne.
Puha, simogatóan lágy ívek,
de minden méterről más a panoráma.
Imádom!
A páráról nem is beszélve, sokkal zöldebben a növények.

Ezt a vidéket a Teremtő jókedvében teremtette. :-D

2009. szeptember 29., kedd

Szoborparki emlék

A sétám végén megláttam ezt a szoborparkot. Gondoltam készítek pár fotót a fényjáték miatt.


Ez a legényke elém pattant, és kérte, hogy mesélhessen a szobrokról. Nem érdekelt igazán, mivel rögtön láttam, tanultam én annak idején ezekről a személyekről: Szent László, Wesselényi Miklós, Bethlen Gábor és István, Kós Károly, Vass Albert, Nyírő József, Bem apó, II. Rákóczi Ferenc, Báthory István, Hunyadi János... de ő csak kérte. Hát legyen! Erre azonnal felcsillant a szeme és mindegyikről elsorolt pár dolgot.

Közbevágtam. Kérdeztem, hogy jár-e már iskolába? Persze, de a tanárnő ad igazolást a rendőrök miatt, különben elvinnék. Ezeken az igazolt napokon pénzt tud keresni a számlákra. A felénél sem jártunk, mikor elővettem a pénztárcámat, de nem engedte. Mindenképp el akarta mindet mesélni. Az utolsó kettő előtt ismét próbálkoztam, de nem tágított. Végig kellett hallgatnom a meséket, csak ezután fogadta el a pénzt. Megdolgozott érte!

Sok magyar gyereket kivinnék ide, egy kicsit körülnézni! Jó lenne, ha tudnák viszonyítani a helyzetüket.
Egy biztos: minden alkalommal keresni fogom őt, és ahogy tudom, segítem. Nagy lélek, és becsülöm őt.
Az érdekes, meséltem róla később Marosvásárhelyen, és sokan ismerik. Híre van a srácnak!

Székelyudvarhelyi séta

Kaptam 1 órát, körül tudtam nézni egyetlen utcában. Ez nagy szám volt, az eddigi időbeosztáshoz képest. Az utca nevét nem tudom, de érdekes, hogy minden harmadik üzlet mobiltelefont értékesít. Volt még Csermobil is. Köztük egy-egy bank. OTP is. Egyik sem érdekelt.

Valóságos kuriózum látni egy hentest! De az unokáimnak nem tudtam semmit hozni.

Találtam egy szépen karbantartott templomocskát. Az utca felől egy rácsos kapu védi, és a boltív gazdagon ki van festve.
Nagyon meleg volt, ragyogott a nap. Az emberek nem látszanak idegesnek.


2009.09.24.


Marosvásárhely nekem ez a ház. Itt töltöm munkával az egész napot. A városból szinte semmit nem láttam most sem. Késő este még elmentem egy beteghez a lakásra, és taxival jöttem vissza éjfél után.


Nagyon sok érdeklődő jött el kipróbálni a gépeket is, és hozzám is érkeztek folyamatosan. Még ebédszünetre sem volt időm. Érdekes, hogy sokkal kevesebb a pénzük az embereknek, mint itthon, mégis többet költenek az egészségükre. De meglepően a tanácsokat is jobban megfogadják.
A Nelsonban van egy kérdés: Mennyire sorolja magát stresszesnek 1-10 között? Itthon is és Romániában is elég magasra pontozzák magukat az emberek. Ebben nincs különbség. De aztán a gép részletezi a stressz összetevőit. Magyarországon az anyagiak miatti stressz viszi el a 10-es pontszámot, majdnem mindenkinél. Romániában ez kivétel nélkül 0. Elgondolkodtató, hogy sokkal kevesebből, sokkal szegényebben élnek, de ez nem okoz stresszt náluk. Sok embert átküldenék pár hétre, csak tanulságul.
Náluk viszont a családi problémák viszik el a pálmát. Sokkal kevesebb a válás, próbálják megoldani a kapcsolatokat, és sokkal többet jelent a házasság és a család.
Nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem? Sokszor benne maradnak olyan helyzetben, amiről egészségesebb lenne továbblépni.
Egy viszont biztos: kedvesebbek, segítőkészebbek, mint mi. És a saját szememmel látom, hogy mindegy, hogy születése szerint román vagy magyar az illető. Teljes békében élnek egymás mellett.
Bár szinte jelképes összegért dolgozom kint, (ami nekik persze kisebb vagyon) mégis nagy örömmel megyek mindig, mert jól érzem magam közöttük. Sokszor már zavarba ejtő a viselkedésük, a dicséretük.

2009. szeptember 23., szerda

Elérhetőség

Kedves Mindenki! Ma ismét kimegyünk Romániába. Keddig nem vagyok elérhető telefonon, csak sms-ben. Internet közelében szerintem szombaton leszek.
Vigyázzatok Magatokra! "Nagy ölelés" Mindenkinek...
Szombaton Zöld Tara napja lesz!