Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2009. szeptember 30., szerda

Magos Déva vára....

Egy órával korábban beértünk Dévára. Szeretem Erzsiben, hogy olyan érdeklődő, mint én. Kihasználtuk az időt, és megnéztük Déva várát ebéd helyett. Nem könnyű megtalálni, nem táblázzák túl a hozzá vezető utat. Végül egy sportiskola mellett megtaláltuk a siklót, ami felvisz a várba. Másképp nem is lehet megközelíteni. (Karesz bánatára. Kiderült, neki tériszonya van.)


10 Leu fejenként a jegy. Egy kis doboz visz fel a magasba.
Itt már "külföldön" éreztem magam.
A román feliraton kívül angolul és németül kérnek csak elnézést,
de renoválás miatt bemenni nem lehet, csak körbejárhatjuk az épületet.
Székelyudvarhelyen minden ki volt írva magyarul is,
és rengetegen beszélnek mindenfelé magyarul.
Itt már inkább román szavakat hallani.
Ez hát a Déva vára.

A panoráma mesés!
Nagyon melegen sütött a nap is, de azért erős pára nehezítette a látást.
Ennyi telt a fotózási technikától.

A közeliek azért élesek. :-D

Múlt és jelen.

Itt éppen fotó - csata "dúl".

Nevetve fotóztuk egymást, és "harcoltunk,
hogy kinek hány megapixeles a telefonja.
Elvoltunk, na...
Még mindig szerettem volna valamit vinni a gyerekeknek.
Látva ezeket a souvenireket, lemondtam róla.
Ha nem, hát nem.

Lefelé ez a látvány fogad.
Én élveztem, kicsit hasonló a landoláshoz,
csak a vitorlázó repülővel meredekebben és gyorsabban közeledünk a föld felé.
Karesz tenyere is izzadt.
Tényleg tériszonya van!
Azt hittem, viccel.
Onnan jöttünk le.
Aki erre jár, ne hagyja ki ezt a lehetőséget!