Kint ért a hír, hogy elment Bujtor István. Már július vége óta figyeltem rá, és dolgoztam rajta. Menni akart. Mint egyszer mindannyian. 
El sem hiszem, hogy 16 év telt el a forgatás óta! Sok emlékkel, élménnyel, ilyennel és olyannal is. Része volt az életemnek. Tény.
Egy vicces eset jutott szembe: akkor már újra itthon forgattunk, Ferihegyen, a reptéren. Ültünk körben a presszóban, a szokásos stáb. Akkor még nagyon hiú volt, zavarta, hogy kopaszodik. A filmben állandóan baseball sapkát viselt. De mivel az hátul lyukas, a fodrászok hajat knipfeltek bele. Jött a pincérnő, hatalmas tálcával, rajta a sok kávé, üdítő. Pistának melege volt, és egy laza mozdulattal letette a sapkát maga mellé. Nekünk ez fel sem tűnt, de a pincérnő megijedt, aztán hatalmasat nevetett, és elejtette az egész tálcát. Folyt minden, mindenfelé. A következő pillanatban meg majdnem elsírta magát. Hahotázva vigasztaltuk, hogy nincs semmi baj. Megértjük. :-D
Ma helyezik örök nyugalomra a testét. Azt kívánok a lelkének is!
Ma helyezik örök nyugalomra a testét. Azt kívánok a lelkének is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése