Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2009. október 1., csütörtök

Kedves élmény

Ez még Marosvásárhelyen történt. Csak nem megy ki a fejemből...
Éjjel 1 óra körül értem vissza a szállásra. Bementem a kapun, és a kertben egy gyermek tenyérnyi béka ugrált felém. Megálltam, vártam: mit tesz? Néztük egymást. Két vállamon két nehéz táska, alig álltam a lábamon a fáradtságtól. De ez a kis jószág felderített. A csók elmaradt, még ha daliás herceggé is válhatott volna! Egy idő után mindketten tovább léptük a magunk formájában. :-D
Odaálltam az ajtó elé és megpróbáltam kinyitni a kulccsal. Ekkor valami furát éreztem: egy kis fekete - fehér cica bújt hozzám.
Tisztára, mint mikor Hófehérkét körbeveszik az állatok!
Apróság, de sokszor eszembe jut azóta is. Köszönet nekik.