Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2009. október 12., hétfő

Utazások

Érdekes, hogy ha a zöld lámpa villog, már nem mennek át rajta,
a sárga már tilosnak számít.
Valójában egy biztonsági fék.
És be is tartják.
A határ után ha előzni akar valaki,
a másik készségesen lehúzódik a leálló sávba.
.
Romániában pedig a zebra szent.
Minden autósnak meg kell állni. Nincs mese.
Olyan sikerünk volt,
hogy 30-31-én már megyünk is vissza Újvidékre.
21-26-között ismét Romániában leszünk.
Azért furcsa érzés,
hogy külföldön nagyobb az érdeklődés,
nagyobb szükség van ránk, mint itthon.
Én élvezem az utazást és a világjárást!
Jó dolog látni, hogy sokfelé, sokfélék az emberek.
Más szempontok, más hangsúlyok.
A Nelson a kezelés elején kérdéseket tesz fel. Arra, hogy stressz 1-10 között, mindenhol magas számot adnak meg az emberek. De...
ha magas az érték, megjelenik egy kis ablak, miből tevődik a nagy stressz: személyiségből adódó, családi, munkahelyi, iskolai, pénzügyi, alvással, izzadással, széklettel, vizelettel... stb. kapcsolatos stresszek?
Magyarországon kivétel nélkül a gazdasági helyzet kap 10 pontot.
Romániában ez mindig 0.
Visszakérdeztem, mert nem értettem, hiszen sokkal szegényebbek nálunk. A válasz: "minek izguljunk, hiszen úgysincs." Náluk a családi élet veri ki a biztosítékot. Mindig. Benne maradnak lehetetlen kapcsolatokban, sokkal kevesebb a válás.
Egyik sem jó. Nem is minősítek. Csak érdekes tény.
Szerbia most az éli át, mint annak idején mi Trianonnal kapcsolatban. Majd elmúlik. Az élet káprázatos sebességgel változik.