Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2009. november 9., hétfő

Tar

Ma van ugyan a 10 milliószoros nap, de tanítás is. Zsófi nagyon szeretett volna Tarra menni. Nagyon boldog vagyok, hogy igénye van erre. Sőt, egy barátnője is vállalkozott az útra. Elkísérte a huga és az édesanyja is. Már reggel 7-kor indultunk. Csepegett az eső, de ez senkit nem zavart, senki nem panaszkodott miatta, pedig Tündiék először jártak itt. Mindannyian gyújtottunk mécseseket és füstölőket, felajánlásként. 200 mécses, több csomag füstölő...


A két nagyobb lány írt a vendégkönyvbe is. Körbe is járták a sztupát... Nagyon helyesek voltak!


Azért persze jól esett bemenni a teaházba. Gábor valami csodát készített: kávé, csoki, mandula, kókusz. és még ki tudja mi minden volt benne, de nagyon ízletes volt a végeredmény. A lányok forró csokit ittak.
Számomra nagy öröm volt Gábort újra a boltban látni és Katit. Csupa mosoly mindig ez a két, drága ember! Talán miattuk is érzem úgy, mintha haza mennék Tarra.
Hazafelé valami döbbenetes esőben és dugóban haladtunk, kicsit késtünk is Lóri szülinapjáról.