Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2009. december 5., szombat

Fenyők közt kanyarogva

Lepakoltam mindent a kocsiba. Erzsike és Laci elköszöntek, indulok Csíkszentdomokosra. A városban Géza kicsit zavarba jött. Frissíteni kéne a programot. Kanyarodnom kellett volna, ahol nem lehetett. De végül kivezetett a városból. És ez a lényeg.

Nem mondhatom, hogy nagy a forgalom. Olyan az egész, mint egy időutazás. Akár a 60-as években járnék, mikor 6 évesen erre nyaraltunk. De aztán egyszer csak szemben jön egy terepjáró a 21. századból. Megtöri a varázst.
Géza most remekül beválik. Ahogy a térképet néztem, 290 km-es út lett volna. De ő átvezet a hegyen, és így csak 154 km az távolság.


Szomorkásan szürke minden. Egyre nagyobb a köd is. Kár, mert nem látni messzire, csak sejtem, hogy körülvesznek a hegyek. Nem sok egyenes szakasz van. A legszebb részeket nem tudom megörökíteni, mert életveszély a kanyarban fényképezni.


A patak hangja megállásra csábított. Hogy ez nyáron milyen lehet! Ez a mesés hely kereken 600 kilométerre van a Bánya utcától.

Mennyire élveztem, hogy ott és akkor állhatok meg, ahol tetszik! Ide vissza kell jönnöm a gyerekekkel is!

Azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a felező vonal kevés helyen látható. Az út nagy része rémes állapotban van. Éberen kell figyelni, mert hatalmas gödrök vannak, és a lengéscsillapító nem unatkozik. Ha valaki nagyon belefeledkezik a csodálatba, könnyen pórul járhat.



8-10 méteres fenyők között kanyarog az út. Ez az illat! Imádom a nyirkos erdő szagát!

Aztán már lehetett egyenesebben haladni. Szovátán és Gyergyón keresztül megérkeztem Csíkszentdomokosra. GPS Géza kifogástalanul diktálta az irányt. Pontos volt, és könnyen követhető.