Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2009. december 5., szombat

Marosvásárhelyi beszámoló

A szokásos Oázisban szálltam meg. Minden reggel 6 óra 9 perckor megérkezett egy hatalmas madárcsapat. A helyiek szerint varjak. Bárkik is, rettentő pontosak és elképesztően sokan vannak. De mire ők a ház felé értek, én már rég ébren voltam. Otthoni idő szerint minden nap 4-kor keltem. Itt egy órával több van.

4 napon át a mozgásterem ez az udvar volt, elmentem a kapuig és vissza, ki- vagy beengedni valakit. Egyetlen egyszer mentem ki egy kezelésre egyik este.

Ebben a parányi padlásszobában, ezen az ágyon folyt a kezelés.

Ebben a fotelben ültem 4 napon át, reggeltől estig. Nem tudom, hányszor vertem be a fejem a ferde tetőbe! Délelőtt lekapcsolt a fűtés, és megfagytunk. Estére hőség lett. Ez váltakozott. Azért persze ki lehetett bírni. Csak a tervezőt nem értettem. Őt is beköltöztettem volna ide mondjuk egy télre. Élvezze kicsit a saját munkáját!
De ami leírhatatlan: temérdek szárnytalan angyallal találkoztam itt. Annyi szeretet vesz körül, hogy az már zavarba ejtő. Nagyon helyesek, kedvesek az itteniek. Sok kis figyelmességgel lepnek meg.
Találkoztam egy "kócos angyallal" is. Első látásra nem látnád angyalnak, de a kisugárzása, a cselekedetei és mondatai nem hagynak kétséget. Többször is meglátogatott. Rengeteg hang és képanyagot ajándékozott nekem. Én pedig sok könyvvel viszonoztam. A beszélgetéseinket nagyon élveztem. Szemre nagyon külön világban élünk, mégis a lényeg teljesen azonos. Olyan ez, mint mikor a vallásokról lehántjuk a helyi jellegzetességeket, és kiderül, a lényeg ugyanaz. Na, így vagyok én Vele.
az utolsó nap Lajostól megkaptam a régi telefonját, és feltöltöttük a kártyát. Van már román telefonom! Nagyon hiányzott a szervezés miatt. Csak román állampolgár vehet telefont és internetet. Otthon még bementem a Vodafonhoz, hogy vegyek egy telefont. Az ugyanis Romániában is van. De hiába, akkor is külföldi telefonálásnak számít. Nevetséges. EU tagok vagyunk, a cég is mindkét országban jelen van. Ez szánalmas!
Az internet még mindig komoly akadály. Marosvásárhelyen nem jutok hozzá. A szerencsém, hogy az a drága család, ahol most Csíkszentdomokoson lakom és dolgozom, rendelkezik internettel. Megengedték, hogy használjam. így tudok most blogot is írni. Hála Nekik!

Januárban már előadásokat is fogok tartani. Szeretek ide jönni. Jó érzés. Szegényebb sokkal, de emberibb az élet.