Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2009. december 5., szombat

Tamás

Tamás hazaért az oviból. Együtt ebédeltünk, aztán mentek vissza a Mikulás bulira. Olyan ez a fiúcska, mint akiben egy atomreaktor szolgáltatja az energiát. És azonnal barátkozik. Remek pityóka levest kaptunk ebédre. Mielőtt bármi alkoholos dologra gondolnátok: itt a krumpli vagy burgonya pityóka néven ismert. Szemem sem rebbent, ezt már hónapok óta tudom. Tárkonnyal fűszerezték. Nagyon kellemes étek.
Kiderült, hogy apró húskockák is úsztak a levesben. Saját maguk által nevelt disznó húsa. Tamás nem akarta enni. Erre kitaláltam, hogy nézze meg, én bekapok egy falatot, és erősen figyeljen, mi lesz velem?! Számoltunk is: 1 - 2 - 3... Tamásnak a számolás nem okozott gondot, és én nagy levegővétellel bekaptam a falat húst. Vártuk az eredményt. Nem nőtt ki még egy fejem, nem lett semmi velem, így most ő is megpróbálta. Számoltunk. 1 - 2 - 3... Bekapta, megette, megmaradt. Itt a pillanat, mikor megeszi a húst.

Megható nézni, ahogy bánnak ezzel a két kicsivel. A sajátjukat sem babusgathatták jobban.
Tamásnak "Tata" az isten. Nagyon szeretik egymást. Tata végtelen türelemmel viselkedik vele. Komolyan mondom, rengeteg szülőnek videóra venném az itteni életet, sokat lehet Tőlük tanulni.
Tata késő este került sorra a kezelésre. Tamás nem tágított mellőle. Ott járkált körülöttünk, figyelte, mi történik az imádott nevelőapjával.
Mára már mi is nagyon összemelegedtünk. Ha teheti, belopja magát a szobába, ahol dolgozom. Igazán szeretni való srác. Remélem, hogy nagyon jó helyre kerül majd! De sajnos a roma származása miatt nem kapkodnak érte. Pedig nagyon okos és kedves. Elképesztő mennyiségű energiával.