2010-12-30

Napfogyatkozás


Közel 80 %-os napfogyatkozás lesz január 4-én

Január 4-én, kedden reggel 8 és 11 óra között részleges, közel 80%-os napfogyatkozás figyelhető meg Európa, Észak-Afrika és a Közel-Kelet területéről.

A fogyatkozás Magyarországról is látszik, ha derült lesz az idő!

Forrás: Kaposvári Zoltán, MCSE


Ezen felül :
10:35 - Vénusz - Neptun kvadrát
14:38 - Jupiter - Uránusz együttállás

15:32 - Vénusz - Uránusz trigon

15:39 - Vénusz - Jupiter trigon


(Az időpontok Budapestre vannak kiszámolva, keleti vagy nyugati határszélen 4 perc + -)

Javaslat: érzelmek - birtoklás - pénz - művészet témakörben mindenki fogalmazza meg,
mit szeretne elérni úgy, hogy azzal mások érdekeit is vegye figyelembe.
A jogi, erkölcsi szempontokat NAGYON ajánlatos szem előtt tartani!

Ami még fontos:

Január 1-én a Merkúr végre direktbe fordul. :-DDDD

2010-12-29

2011-es húzások

Olyan vagyok, mint egy türelmetlen kisgyerek karácsony előtt. Már nagyon várom szilveszter éjjelét. Amint éjfélt üt az óra, kihúzom, mi várható a következő évre. Aztán megírom az új élettervem is az új esztendőre.
Idén már 17 féle orákulum áll rendelkezésre.

Azért vált be, hogy minél többféle kártyából, Ji Kingből húzzunk, mert így egymást megerősítik a lapok. Hangsúlyos lesz, ha egy témával már tizenkettedszer szembesül az ember. Jósolni nem lehet, mert szabad választásunk van, de az energiákra rá lehet kérdezni. Lassan 20 éve már gyakorlat ez nálam, és mindig bevált.

Minden érdeklődőt szeretettel várok.

Babázás

3 napra eltűntem Zalaegerszegre. Tegnap minden időjárás riogatás ellenére -hatalmas hőgömböt vizualizátam magam előtt - 2 óra 50 perc alatt kényelmesen és szerencsésen leértem. Egy és két éves kis angyalkákkal barátkozom: etetés, babakocsizás, mese, zenehallgatás, SZOHAM tanulása, reiki beavatás... minden, ami belefér. Itt csak hideg van, de nincs egy hópihe sem. Hallom, Pesten minden fehér. Ma a séta alatt még a kabátot is levettem, szépen sütött a nap.
Töltődés, pihenés, élvezetek. Még parányi bort is iszom minden nap!!! ÉN?!!! :-DDDDDDDD
Holnap már hazautazom este, és ismét elérhető leszek.

2010-12-28

Fraktális evolúció

"Válsághelyzetben vagyunk, de a bolygónk már jó ideje pörög és kering az űrben. A jó hír az, hogy régen a hasonló környezeti nyomás újfajta életformák megjelenéséhez vezetett, ezért most is hasonlóra számíthatunk. A végén járunk egy evolúciós ciklusnak, s felkészülhetünk arra, hogy belépünk a következőbe. E ciklus vége felé az emberiséget érthető módon aggasztják a mai civilizáció ellentmondásai. Jómagam amondó vagyok, hogy a természetet fosztogató mostani dinók napjai meg vannak számlálva. Azok lesznek a túlélők, akik ráébrednek, nem folytathatjuk tovább Földanyánk és saját magunk kizsákmányolását.

Miért vagyok ebben olyan biztos? Nos, mert behatóan tanulmányoztam a fraktálok geometriáját.
1975-ig egyedül az euklideszi geometria eszközeihez folyamodhattunk. Csak az a bökkenő, hogy az euklideszi geometria nem felel meg a természet törvényeinek, s fát, felhőt vagy hegyet nem szerkeszthetünk a segítségével. A természetben a legtöbb élő és élettelen struktúra sokkalta rendezetlenebb és kaotikusabb képet mutat. Ezek a természetes alakzatok a matematika egy új ága, az ún. fraktálgeometria ismeretében hozhatók csak létre.
Benoit Mandelbrot francia matematikus 1975-ben indította útjára az új tudományágat. A kvantumfizikához hasonlóan a fraktálgeometria (azaz a törtrészek geometriája) szintén arra késztet, hogy háromnál több dimenzióban képzeljük el a görbült formáknak ezt a szokatlan világát.

A fraktálmatematika bámulatosan egyszerű, mivel mindössze szorzásra és összeadásra van benne szükség. Voltaképpen ugyanazt a műveletet ismételjük a végtelenségig. Mandelbrot - sorozatot úgy alkothatunk, hogy egy számot megszorzunk önmagával, majd hozzáadjuk az eredeti számot. Az eredmény a következő egyenlet kiinduló pontja, és így tovább. A kihívás annyi a dologban, hogy ugyanazt az egyenletet milliószor kell megismételni, mire a fraktál eljut a látható tartományba. És mivel az első matematikusoknak nem volt elég idejük ennyi szorzás és összeadás elvégzéséhez, nem is foglalkoztak a fraktálgeometriával. Nem véletlen, hogy Mandelbrot a nagyteljesítményű számítógépek korában alkotta meg a róla elnevezett sorozatot.

E goemetria csodája, hogy az ismétlődő minták a Matrjoska - babákhoz hasonlóan egymásban rejtőznek. A kisebb struktúra a nagyobb miniatűr változata, ha nem is pontos mása. A fraktálgeometria egy szerkezet egészének mintázatát a részecskével hozza összefüggésbe. Például egy gally alakja emlékeztet a törzsről leágazó vastagabb ágakra. Egy folyó hajszálra úgy fest, mint a mellékfolyói. Az emberi tüdőben a légcső alakját apró léghólyagocskák, bronchiolusok ismétlik meg. Az artériák és vénák, de még a perifériás idegpályák is hordoznak hasonló ismétlődéseket.

A természet és az evolúció egyaránt él az ismétlődő fraktálalakzatokkal. Ezek a szépséges, számítógéppel generált formák arra emlékeztetnek bennünket, hogy modern szorongásaink és világunk látszólagos kuszasága dacára rend uralkodik a természetben. Nincs új a nap alatt. Az evolúció ismétlődő fraktáljainak ismeretében nem nehéz kitalálnunk, mi következik az evolúciós ranglétra következő fokán.

Ha egyszer felismerjük, hogy a természet és az evolúció ismétlődő, rendezett alakzatokból áll, további tanulságokat is levonhatunk a sejtek életéből. A sejtközösségek évmilliárdokon keresztül hatásos béketervet dolgoztak ki arra, miként növelhetik meg túlélési esélyeiket, vagy tehetik ugyanezt a bioszféra többi szervezetével. Képzeljenek el egy többtrilliós populációt közös fedél alatt, az állandó boldogság állapotában. Ilyen közösség létezik, nem más ez, mint az emberi test. Mi több, a sejtközösségek jobban összedolgoznak az emberi társulásoknál, köztük nincs száműzött, nincs hajléktalan. Hacsak egyik - másik sejt fel nem mondja az együttműködést. A ráksejtek azok a hajléktalan, munkanélküli deviánsok, akik társaikon élősködnek.

Ha az ember mintának venné önnön szervezetét, Földünk is békésebb és boldogabb hely lehetne. A béke megteremtése azért is nagy kihívás, mivel minden személyiség másként éli meg a világot. Eszerint lényegében a valóság hatmilliárd féle változata létezik a bolygónkon, s mindegyik a maga igazában hisz. A népesség növekedésével ezek az életigazságok óhatatlanul is összeütközésekhez vezetnek.

Hiszek abban, hogy végül globális közösségben egyesülünk. Ennek a felvilágosult közösségnek a tagjai felismerik majd, hogy környezetünkhöz idomulunk, más szóval isteniek vagyunk. Nem a legerősebbek fennmaradására kell törekednünk tehát, hanem a közösség valamennyi tagjának támogatására bolygónkon."

(Dr. Bruce Lipton: TUDAT a belső teremtő)

2010-12-27

Önbecsülés

"Az önbecsülés szoros összefüggésben áll a saját magunkról alkotott képpel.
Gondolj csak bele, mi történne, ha bíznál a megérzéseidben, és az elhatározásaidnak megfelelően cselekednél - szinte minden sikerülne, amibe csak belefogsz.
Ha nem bízol magadban, akkor másokban sem bízol. (a külvilág a tükörképed) Ha nem bízol magadban, azt mások is megérzik. Vagyis megbízhatatlan személyeket és bizonytalan helyzeteket vonzol be az életedbe. A környezeted azt értékeli, ha tudod magadról, hogy értékes ember vagy!
Ha az egész életedet arra teszed fel, hogy megfelelj másoknak, kudarcra vagy ítélve. Meg kell értened, hogy bármilyen körülmények között élsz vagy éltél, értékes és szerethető ember vagy!
Jelentős személyiség, aki a saját erejéből is el tudja érni a céljait, és ennek semmi köze ahhoz, milyennek látod magad az adott pillanatban. Ha úgy akarod, egy szempillantás alatt újrateremtheted magad a semmiből. Ennyire erős vagy."

(Joe Vitale: Számíts a csodára)

2010-12-25

Jártak nálam igazi angyalok

24-én Ancsa szorgoskodott a konyhában, a gyerekek vele maradtak. Mi Vikivel elmentünk elintézni pár dolgot: telefon befizetés, vásárlás...
Közben sorban érkeztek a levelek meg sms-ek, amiket nagyon szépen köszönök. :-DDD
Egy valaki volt, aki felhívott, hogy mi újság velem. Ő ezt még délután is megtette. Hálás köszönet érte. :-DDD (Feltűnő, mert általában akkor szoktak megkeresni, ha valami tennivaló van. Ő az egyetlen, (Vikin és Zsófin kívül) aki rendszeresen felhív, hogy hallja a hangom, hogy mi történik velem.)
Hazaértünk, ettünk. Érdekes élmény volt ez is. A húsleves remekül sikerült. A gyerekek ezzel jól is laktak, második fogást nem kértek. Ancsa készített valamit zúzából, sok zöldséggel, ezt Viki is kipróbálta. Nevetni fogtok, hogy én mit ettem: puha, még langyos kenyeret májkrémmel és póréhagymával. Imádom! Nem érdekelt, hogy karácsony van, mertem hagymát enni, már úgysem jön ma senki!
Aztán következett Ancsa remekműve: nem tudom ideírni az alkotás nevét, valami francia dolog. Úgy néz ki, mint egy muffin, de nem az. Belül folyik a fekete csoki. Most épp málnás fekete csoki Zsófi miatt. Ez egyszerűen mennyei! Én szeretek egy kis habot is rátenni, amit Ancsa zokon vesz, de hát ÉN így élvezem...
A gyerekek már izgultak, és indulni akartak haza. Viki varázsolt ugyanis. Vett a Vaterán pár ajándékot a srácoknak. Sajnos itt nem kaptak semmi ajándékot. Fa sincs, csak egy villanyfűzér ég a szobámban. Be voltak sózva, és indulni készültünk, mert a kocsiban volt pár dolog, haza kellett őket vinnem.
Ekkor megszólalt a csengő. Egymásra meredtünk: ki lehet az? Rögtön eszembe jutott, hogy hagymát ettem. :-D Merészség volt, mégiscsak várnom kellett volna vele késő estig?
Ki az? - kérdeztem a kaputelefonba.
Az angyalka. - jött a válasz.
Nem, nem ilyen szárnyas, hanem egy férfihang volt. Pásztáztam a fejemben, mára beszéltük volna meg a találkozást Tiborral, nem 26-ra? A gyerekek szemrehányóan néztek rám, ők már izgultak, hogy feldíszítsék végre a kis fenyőjüket otthon.
Kinéztem a lépcsőházba, és láttam feljönni a két drága embert, tele hatalmas dobozokkal. Ez igazi meglepetés volt! És szerencse, mert 5 perc múlva elkerültük volna egymást.
Utólag visszagondolva nagyon bambán viselkedtem. Azt sem tudtam, hogy a bőgésen kívül mit is csináljak? Sokkolt az élmény. Érdekes, hogy ha valami baleset van, azonnal ugrom és reagálok, nem esem pánikba. De ezzel a helyzettel nem tudtam mit kezdeni. Nincs benne nagy gyakorlatom. Elfogadás, meglepetés, magánélet...


Ez a két szárnyanemlátszó angyal elképesztő mennyiségű különlegességet hozott ajándékba. Lelkemnek egy Csernus könyvet, amit nézegettem, de persze nem vettem meg. A testünknek meg olyan ínyencségeket, amiket nem engedhetnénk meg magunknak.
Réka és az édesanyja házi sütije nagyjából el is fogyott éjjelre. Pár szem maradt csak mostanra, bevallom. Próbáltam eldönteni, hogy az édes, vagy a sós ízlik jobban, de nem tudtam választani, csak közben eltűntek...
Sajnos a helyzet miatt nem tudtunk leülni és örülni egymásnak. Ettől is pokoli zavarban voltam.
Hazavittem a srácokat.
Visszatérve néztem az asztalt, és rájöttem, egyszer volt hasonlóan különleges karácsonyi asztalom az életemben, 1972-ben.
Gimnazista voltam. A szüleimnek volt egy - akkor még nyugat-németnek nevezett - házaspár barátja. Anyuék feltettek Ferihegyen egy repülőre, Frankfurtban leszálltam, ott vártak Horsték, és elvittek magukhoz Kasselbe. Egy hónapot ott töltöttem náluk. (Megjegyzem akkor még a szülinapom körül kezdtünk suliba járni, január közepéig tartott a téli szünet. Így csak keveset hiányoztam a suliból, de kihasználtuk, hogy 3 évente egy hónapra lehetett nyugatra menni).
Nekik nem lehetett gyerekük, rám ontották a szeretetüket, és a pénzüket is. Hasonló méretű asztal volt a "szobámban", de egy poharat nem lehetett volna letenni, annyira tele volt pakolva mindenfélével. Pedig ez még nem a karácsony este volt. Több doboz Puzzle (akkor még itthon nem láttunk ilyen játékot), magnó, könyvek, és mérhetetlen mennyiségű nassolnivaló. Egy részéről azt sem tudtam, mi az. Olyan gyümölcsök, amiket még nem láttam, vagy csak képekről.
Megható volt az a gondoskodás, amiben részem volt azon a vakáción! Sőt, ez eltartott, amíg Horst élt. Viki kb. 2 éves volt, amikor Ő meghalt. Addig még pelenkát vagy popsikrémet sem kellett vennem, ruhákról nem is beszélve, mert rendszeresen hozta azokat kintről, vagy küldte csomagban.
Köszönöm Rékáéknak azt is, hogy eszembe juttatták Horst és Hilda emlékét.

Bosszúság

Sokadszor kapom meg az a körlevelet, amelyben "misztikus nevek" alatt téves információk vannak. Valami lökött pralinés oldalon található.
Be kell írnod a nevet, és a gép gyorsan összeadja a betűknek megfelelő számértéket és hozzárendel egy tarot lapot. Eddig nem lenne gond, de az egész el van csúszva egy számmal. Kipróbáltam több névvel, és egyértelmű a hiba. Nyilván valami technikai - programozási gond van, csak azt nem értem, aki elkészít egy oldalt, miért nem nézi meg a végeredményt és ellenőrzi le, hogy jól működik-e vagy sem???!!!
Így csak lejáratja az egyébként használható módszert.

2010-12-23

Karácsony

Sok éve nem szeretem már, képmutatás, erőn felüli "kötelező" költekezés, hivalkodás, betegre zabálás, lelki összeomlás ideje.
Idén ez még rosszabb, mint eddig. Évek óta ezeken a napokon állandóan szól a telefonom, és próbálom tartani a lelket az egyedül élőkben, akik ilyenkor még jobban szembesülnek a magányukkal.
Ebben az évben már napok óta megy a küzdelem, a panasz. Van, aki csendben beletörődve búcsúzik az élettől, van, aki haragos, mérges és másokon akarja levezetni a keserűségét. Temérdek elkeseredett ember ontja rám a baját. Meghallgatom őket, próbálom kiemelni és elterelni a figyelmüket a gondjaikról, hogy ne gyártsanak belőle többet. (Így legalább nem foglalkozom a most érkezett háromféle végrehajtásos saját történetemmel. Nekem ezeket hozta a "Jézuska" a fa alá. Nem, nem lesz fa sem, még tűlevél sem.)
Egy biztos: ha hagyjuk eluralkodni a pánikot, nem lesz jobb. Ha másokon akarjuk megtorolni a saját félelmünket, akkor sem lesz jobb.
Ha nincs semmink, adjunk, adakozzunk. Lehet, hogy pénz nincs, de van szeretet, türelem, odafigyelés. Az adás rezgése meg magasabb, mint a félelemé.
Próbatétel ez, és nagy tanítás.
Mint mára már szinte mindenki tudja, Jézusnak semmi köze a karácsonyhoz, tavasz szülötte volt, csak a téli napforduló ünnepét nem volt célszerű elvenni az emberektől. De az meg "pogány" szokásnak tűnt, hiszen minden létező kultúra mindig is ünnepelte. De idővel a "SZERETET" ünnepévé vált a köztudatban. Mára azonban köze sincs hozzá, csak kereskedelmi célpont, év végi akciókban el lehet adni minden szemetet. A bárgyú tömeg meg boldogan viszi haza, mert jó vásárt csinált vele, féláron az övé lehet, amire egyébként semmi szüksége.
Most "szerencsére" sokan tartoznak egymásnak, válságosdit játszunk, mi felnőttek. Nekem is sokan tartoznak, évek óta, én is tartozom sokfelé. Körjáték ez, csak észre kéne venni. (Van persze, aki fizethetne, csak nem akar, de nem ez a jellemző a legtöbb emberre.)
Nincs annyi pénz, amennyit szét szeretnénk szórni. VÉGRE SZERETNI KÉNE!!! Helyette pánik van. Valaki kérdezte tőlem, hogy most mondja a gyerekének, hogy nem fizették ki a munkáját és nincs játék a fa alatt? Igeeeeen! Mert nem a játékkal mérhető a szeretet, hanem ha mellé ülünk és beszélgetünk a csemetével. Ha mesélünk neki. Ha megtanítjuk, hogy most épp azt éljük, hogy nincs annyi forint a zsebünkben, de ez nem baj, hanem egy kezelni való helyzet. Ezzel sokkal többet kaphat a csemete, mint egy századik babával, vagy autóval.
Én most főzök valamit a gyermekeimnek és a két unokámnak, aztán jókat fogunk beszélgetni. Még szaloncukrot sem tudtam venni, nem hogy játékot. De bízom bennük, és tudom, hogy jó órákat élhetünk meg együtt. És megtanítom nekik is azt, amit ide leírtam. Ha most valamilyen tárgyat kapnának, hamarosan az enyészetté válna, de ez a tanítás remélem egy életre szóló példa lesz a számukra.
Nem megoldás az apátia, nem megoldás az öngyilkosság egyik formája sem. Mármint, hogy felköti magát, vagy fejleszt magában egy halálos betegséget. Nem megoldás, hogy agresszívvé válunk, erőszakkal lépünk fel másokkal szemben a jogos jussunkért.
Szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek a következő fogalmakat:
SZERETET (ez feltétel nélküli elfogadást jelent!!!) TOLARENCIA, BÉKESSÉG, BIZALOM, TÜRELEM, JÓ KEDÉLY, EGYÜTTÉRZÉS, VIDÁMSÁG, ELÉGEDETTSÉG (mindenkinek tudok mutatni olyan helyzetet vagy személyt, akivel nem cserélne!!!) ŐSBIZALOM. Talán ez az utolsó a legfontosabb. Áhítatosan éneklik a Mennyből az angyalt, közben meg félnek és haragosak a világra? Miért nem bíznak Istenben? A Tökéletes Teremtő csak Tökéletest tud teremteni. És valóban a Teremtés tökéletes. Csak az ember látószöge a béka popsija alatt pislákol.
Na, BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK! :DDDD

Köszönöm

Kaptam valakitől ezt a verset. Nem tudom, hogy ki írta, de tetszik és megosztom Veletek:


Köszönöm neked Élet, hogy annyi mindent adtál!

Hangot és beszédet, a gondolatnak formát,

hogy kérdezzek és feleljek, egyenes utat leljek.

Anyát, barátot, testvért, összefűző fénysugárt,

A lélektől lélekig elérő szeretet útját.

Köszönöm neked Élet, hogy annyi mindent adtál!

Figyelmet a csendre és a hangra hallást,

hogy hallhasak éji neszt, madárdalt, rikoltást.

Tengert, zúgó tengert, eső lágy kopogását,

S szeretőmnek élettel telt, zengő hagját.

Köszönöm neked Élet, hogy annyi mindent adtál!

Fényt a két szememnek, bele éles látást,

hogy felismerhessem feketét, fehéret.

A magas égről a benne rengő csillagtengert,

s az emberek tömegéről téged, az egyetlent.

Köszönöm neked Élet, hogy annyi mindent adtál!

Fájdalmat, örömet, nevetést és sírást,

s azt mi megmér, megrostál: szót, szándékot, tettet.

Tüzet, a vizet, mi bennem dalt formál

E dalt, mely nem enyém, de ím a tied most már.

Köszönöm neked Élet, hogy annyi mindent adtál!

Inaimba iramot, lábaimba járást,

hogy bejárhassak síkot, dombot, hegyvidéket.

Üres tanyát, zsúfolt várost és ezer népet,

végre házadba tehozzád hazatérjek.

2010-12-20

ITT és MOST


Mindig mondj igent a jelen pillanatra,


hiszen mi lehetne hiábavalóbb és esztelenebb,


mint belső ellenállást tanúsítani azzal szemben,


ami már van?


Mi lehetne ostobább,


mint szembeszegülni magával az élettel,


ami most van, és mindig csak most van?


Add meg magad annak, ami van!


Mondj igent az életre, és meglátod,


az hirtelen elkezd érted,


s nem pedig ellened működni!




(Ekhardt Tolle)

2010-12-19

Laci emlékére

Mikor ideköltöztünk, az én két lányom, és a szomszédban élő három gyerek sokat játszottak együtt, együtt jártak általános iskolába is.

Laci volt a legkisebb. A nyakát sokszor csiklandoztam azzal az ürüggyel, hogy hol a katicabogár? Nevetve élvezte. :-D
A kutyánk még kölyök volt, ő tartott tőle. Ha valami tilos volt a kutyának, azt mondtuk neki: "Fúj! Nem szabad." Lacus felült a támlára, és azt mondta. "Fúj vagyok!" Ezt évekig emlegettük. :-D
Aztán telt az idő, felnőttek a gyerekek. Viki megszülte Zsófit. Mikor hazatoltuk a babakocsit, tele a bevásárolt élelmiszerrel és persze Zsófival, Laci felkapta az egészet és felszaladt vele a negyedik emeletre. Mi Vikivel egyszer csak szintén felértünk. Udvarias és persze nagyon erős legény lett belőle.

Már jóval magasabb volt nálunk, szinte mindig mosolygott. Jó ideje csak a lépcsőházban futottunk össze.
November 25-én mentünk be a városba Tiborral, mikor megkért, hogy vigyem el a Soroksári útig. Jót nevetgéltünk útközben. Még nem sejtettük, mi történik négy nap múlva, ugyanitt.

Hétfőn mentem a dolgozatokért az ETI-be, de hatalmas dugó volt a gyorsforgalmi úton. Aggódtam, hogy el fogok késni. Szívszorító látvány sokkolt: egy személykocsi frontálisan ütközött a szabályosan haladó teherkocsival. 3 ember azonnal meghalt. Akkor még nem tudtam, hogy Laci vezette a kocsit, ő az egyik áldozat, és még két nő, a fiatalabb 19 éves.

December 17-én Balatonföldváron volt a temetés. 27 év után véget ért egy élet, nagy űrt hagyva maga után. Néztem a bátyját, a sporttársait a dermesztő hidegben. Sok fiatalember most vált felnőtté.
Amire taníthat: nincs garancia arra, hogy mennyi időnk van hátra. Használj ki minden percet, ami adatott. Nem tudhatod, mennyivel gazdálkodhatsz még. Mondj ki mindent, amit akarsz, mert lehet, hogy nem lesz alkalmad bepótolni, vagy nem lesz már itt, akinek szánod a mondandódat.
Ne várj alkalmasabb pillanatra. Az ITT és a MOST a legjobb. Nem biztos, hogy lesz következő. Ne aludd át az életed felét! Éld azt teljes lelkesedéssel!
De tudd: a halál nem kudarc, az élet része, és csak ruhát cserél a lélek, aztán friss testben visszatér közénk, új ÉN-tudattal.

Levél

Drága Mama és Papa

Jól vagyok. Remélem ti is. Mondjátok el Walt bátyámnak, meg Elmer bátyámnak, hogy a Tengerészgyalogság mérföldekkel jobb, mint az öreg Minch-nek dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely elkel.

Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.

Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni. Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.

A reggeli bőviben van cullangoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, steak, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.

Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk "erőltetett menetre", ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én hogy mást mondjak, de ezek az "erőltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a farmtól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába. A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos.

Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan mint az iskola igazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.

A következőtől biztosan halálra röhögi magát Walt és Elmer bátyám. Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Higget fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell megtölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.

Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-ből van itt. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190cm.

Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!

Szerető lányotok,
Gail

2010-12-16

Hungárián hazafelé

Tegnap reggel jöttem varratszedésről hazafelé. (A drukkolóknak üzenem: a szövettan rendben. Nem is izgultam. De köszönöm a sok jókívánságot és segítséget Mindenkinek.) Dugó a Hungária körúton, szokás szerint ideges, lehangolt vezetők a többi kocsiban. Beszélgettem valakivel telefonon. (Erre szoktam felhasználni az időt a dugóban.) Remek kedvem, hangulatom volt. Miután befejeztem a beszélgetést, azt kérdeztem, mit üzentek? Ilyenkor a rendszámokat szoktam 22-ig összeadni, az kiad egy tarot lapot. Így is lehet kommunikálni az Univerzummal.
Tehát mi az aktuális üzenet? Az előttem haladó kocsi rendszáma 17. Ez a Csillag, az összes életre a karmikus lapom, Égi védelem. :-D Na, eddig jó. Átnéztem a másik sávba: 11. Ez a Szeretet-erő, erre az életre a karmalapom. OK. Tetszik. Na, nézzük, mi van szemben? 19. Nap, az egyik aláfestő lap. Ekkor már felkaptam a fejem. Megint humorizáltok? Ha még a 7-es, a másik aláfestő is itt van, az már túlzás. Oldalra néztem, és kihajtásra várakozó első kocsi rendszáma persze 7. Diadalszekér. Ekkor már nevettem. Balra kaptam a tekintetem, és egy óriásplakátot láttam a következő felirattal: MOSOLY. Na, ne már! Imádom, mikor ennyi humor érkezik odaátról. A rádióban ebben a pillanatban elhangzó mondat: " a lelkednek hívó szó". Passz. Kiütéssel győztek. Hazarepültem. :-DDDDDDDDDDD

Kulcs

Sokféle kulcs létezik, alakra, méretre, anyagra nézve. Így van ez jól. Minden kulcsnak megvan a maga zárja is.
Az ember próbálkozik sokkal, hátha valamelyik kinyitja végre a Fénykaput. Van, amelyikről azonnal kiderül, nem illik a zárba, más kulcsok már majdnem jók, de mégsem tárul ki a kapu. Sokáig feszegetni nem érdemes, mert csak beletörik, ez sem a kulcsnak, sem a zárnak nincs hasznára.
Ha az ember türelmes, és nem a kulcskeresgélésen forog állandóan az agya, hanem éli és élvezi azt, amit csinál, mágnesként fogja végre magához vonzani az igazi, zárba illő kulcsot.

Egyszer csak azt veszi észre, hogy a helyére került a kulcs. Az utolsó elem is illeszkedik végre:

és feltárul a Fénykapu. Sorban jönnek a szinkronicitás élmények. Kihozzuk egymásból a legjobb, legkreatívabb tudást. Felerősítjük egymásban a hasonló rezgéseket és berobban a Fény! Így működik a Fény Emberré válás. Fényt hozni a polaritásba. Tódulnak az ötletek, a remek gondolatok sorban valósulnak meg a látható világban, mindenki örömére. Mámorító élmény! Kívánom Mindenkinek!

2010-12-14

Wass Albert: Nagyapám tanítása



"- Idefigyelj - mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!


Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel:


- Idefigyelj - mondta. - Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is!
Érted?
- Értem - hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted - csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra
minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted
az árát.
Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad.


Érted?


Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek - akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál.


Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.


- A megbízható embert még ellensége is tiszteli - mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni.

A többi szemét, amit elfú a szél..."

Időpont változás

Kedves Barátaim!

A Buddhista Főiskolán a karácsonyi koncert ideje megváltozott!

December 18. helyett 19-én lesz. Kezdés: 19.00

Ingyenes!

Lemezvásárlásra lesz lehetőség.


cím:

Budapest, Buddhista Főiskola

(1098, Börzsöny u.11.)



Jeszenszky István

TOLERANCIA

Az, aki toleráns, erővel rendelkezik ahhoz, hogy minden szituációt elfogadjon, és ahhoz alkalmazkodjon; hogy méltányolja a különböző vélemények és nézőpontok gazdagságát, ami megteremti az élet mintázatát. Egy személy, aki ilyen toleráns, képes arra, hogy nyugodt és elégedett maradjon.

Ahol igaz szeretet uralkodik, ott a toleranciának nincsenek korlátjai.

2010-12-12

Az elszántság ereje

A kis vidéki iskolaépületet régimódi, hasas szeneskályhával fűtötték. Egy kisfiúnak kellett minden korán reggel begyújtania, hogy a tanítás kezdetére átmelegedjék a tanterem.Osztálytársai egyik reggel arra értek oda, hogy az iskola lángokban áll. Az eszméletlen fiúcskát félholtan vonszolták ki a tűzből. Az alsó testén súlyos égési sérülésekkel szállították a közeli megyei kórházba.


A borzalmasan összeégett gyerek félájultan hallotta, amint az orvos az anyjával beszél. A doktor kijelentette, hogy biztosan meg fog halni, és minden jel erre is vallott, hiszen a tűz iszonyatos pusztítást vitt véghez a teste alsó felén.

A bátor kisfiú azonban nem halt meg. Eltökélte magát, hogy életben marad, s az orvos elképedésére ez sikerült is neki. Amikor túl volt az életveszélyen, ismét kihallgatta a felnőttek halk beszélgetését. Az orvos közölte az anyjával, hogy szinte jobb lett volna, ha a gyerek meghal, mert sérülése miatt annyi izomszövet pusztult el, hogy egész hátralevő életében rokkantságra lesz kárhoztatva, az alsó végtagjai teljesen használhatatlanok.


A fiú megint gondolt egyet. Márpedig ő nem lesz nyomorék. Járni fog. Sajnos azonban deréktól lefelé teljesen elveszítette mozgásképességét. Vékonyka lábai haszontalan függelékké silányodtak.

Végül hazaengedték a kórházból. Az édesanyja mindennap megmasszírozta a lábát, de az tökéletesen érzéketlenné vált, egyáltalán nem tudta mozgatni. Elszántsága azonban egyre erősödött, hogy újra járni fog.


Idejét ágyban vagy tolókocsiban töltötte. Egy verőfényes napon az anyja kitolta a kertbe, hogy friss levegőt szívhasson, ő pedig, ahelyett, hogy nyugton maradt volna, kivetette magát a kerekes székből. Hason kúszott a fűben, maga után húzva a lábát.

Így vergődött el a telküket szegélyező, fehér léckerítésig. Emberfeletti erővel felhúzta magát a lécekhez, azután centiméterről centiméterre végigaraszolt a farács mentén, s egyfolytában arra gondolt, hogy járni fog. Ettől kezdve nap nap után gyakorolt, lassanként kikoptatta a gyepet a kert körül, a kerítés mellett. Mindennél jobban vágyott arra, hogy a lábába visszaköltözzön az élet.


A napi masszázs, a fiú vasakarata meg a szüntelen gyakorlás végül meghozta az eredményt: újra fel tudott állni, aztán támaszkodva, később segítség nélkül járni, majd pedig - futni.

Újra iskolába járt, egy idő után futva, a futás puszta öröméért. Az egyetemen bekerült az atlétikai csapatba.

Azután elérkezett a nap, amikor az egykor halálraítélt gyerek, akiről azt hitték, hogy soha nem tud járni, nem is reménykedhet abban, hogy egyszer futhat - ez az elszánt fiatalember, dr. Glenn Cunningham a Madison Square Gardenben felállította az egymérföldes futás világcsúcsát

Burt Dubin

Gyógyítás


"Azon a napon a Nagy Kővadász egy magaslat peremén lépdelt, amely beomlott, és a férfi hat-hét métert zuhant alá a durva, köves talajra. A tájat, amelyen gyalogoltunk, lecsiszolódott gránit- és kőlapok, helyenként kavicstenger fedte.

Addigra már vastag bőrkeményedés nőtt a talpamon, valóságos patám lett, mint a többieknek, de ezen a tájon olyan élesek voltak a kövek, hogy alig tudtam átjutni rajtuk. Gondolataim állandóan a lábam körül jártak. Felidéztem az otthoni cipősszekrényt, tele túra- és edzőcipőkkel. Ekkor hallottam meg a lezuhanó Nagy Kővadász kiáltását. Mindnyájan odarohantunk a peremhez és lenéztünk. Ott feküdt szegény, akár egy rongycsomó, mellette vérfolt sötétlett. Néhányan leereszkedtek a szakadékba, és kézről kézre adva pillanatok alatt följuttatták a sebesültet a peremre. Mintha mély vízből húztak volna ki egy fuldoklót. A kezek úgy dolgoztak teste alatt, akár a futószalag görgősora.

Ahogy Nagy Kővadász ott feküdt a kőlapon, tisztán látszott a sebe. Alsó lábszárán nyílt törést szenvedett. Tejcsokoládé színű bőrét átszúrta a kéthüvelyknyi csont, mint óriási, csúf agyar. A lábát a törés felett egy fejpánttal gyorsan átkötötték. Orvosságos Ember és Gyógyító Asszony két oldalról kezelésbe vette, a többiek pedig nekiláttak, hogy tábort üssenek éjszakára. Egyre közelebb húzódtam, míg egyszer csak ott álltam a tehetetlen sebesült mellett.
- Nézhetem? - kérdeztem. Orvosságos Ember lágyan mozgatta két kezét néhány centiméterrel a seb fölött: először párhuzamosan, aztán ellentétesen, egyikkel fentről lefelé, a másikkal lentről fölfelé. Gyógyító Asszony rám mosolygott, majd mondott valamit Oootának, aki rögtön felém fordult.
- Gyere csak, neked mutatják - magyarázta. - Hallottuk, hogy a tieid között te is gyógyító asszony vagy.
- Legalábbis azt hiszem - válaszoltam. Soha nem békéltem meg azzal a felfogással, hogy a gyógyítás kizárólag az orvoson és csodaszerein múlik. Évekkel korábban, amikor a gyermekbénulással vívtam csatámat, rádöbbentem, hogy a gyógyítás csupán csak egyik forrása a gyógyulásnak. Az orvosok segíthetnek a betegen, ha eltávolítják a testből, ami nem odavaló, ha injekciót adnak, helyükre rakják a csontokat, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a test egészséges lesz. Biztos vagyok benne, hogy sehol, soha, semelyik országban, semelyik korban nem létezett olyan orvos, aki mindig mindent meggyógyított volna. Legbelül mindenki gyógyító is egyben. Orvos abból lesz, aki felismeri és kiműveli saját tehetségét, hogy hivatása és legjobb tudása szerint odaadással szolgálja a közösséget. Most azonban nem volt idő vitára. Elfogadtam hát a kifejezést, amelyet Ooota használt és rájuk hagytam, hogy én a magam világában gyógyító asszonynak számítok.
Elmagyarázták, hogy a kezeket azért mozgatják föl-le a sérülés fölött, érintés nélkül, hogy újra összekapcsolják a törött részeket, s a láb ismét olyan legyen, mint amikor ép volt. A gyógyulás ideje alatt csupán duzzanat jelzi a baleset nyomát. Orvosságos Ember emlékeztette a törött csontot, hogy milyen volt természetes, egészséges állapotában. Ezzel megszüntette a fájdalmat, amely akkor keletkezett, amikor a csont kettétörve elvesztette harminc esztendő alatt kialakult formáját. Beszélgetett a csonttal.
A valódi dráma három főszereplője - Orvosságos Ember, a térdelő Gyógyító Asszony és a hátán fekvő sebesült ekkor beszélni kezdett, mintha imádkozna. Orvosságos Ember a beteg bokája fölé tette mindkét kezét, de óvatosan, hogy ne érintse meg. Gyógyító Asszony ugyanígy a térdet vette kezelésbe. Közben különféle hangokon kántáltak. Hirtelen mindketten egyszerre felemelték a hangjukat és kiáltottak valamit. Nyilván meghúztak valamit, de én nem láttam belőle semmit. A csont mindenesetre visszacsusszant a sebbe, amelyből eddig kiállt. Orvosságos Ember összeszorította a felszakított bőrt, miközben intett Gyógyító Asszonynak, aki nekilátott kibontani azt a két furcsa, hosszú csövet, amelyet mindig magával hordott.

Hetekkel korábban kifaggattam Gyógyító Asszonyt, hogyan vészelik át a nők a menstruációs időszakokat. Erre nádból, szénából és finom madártollból készült párnácskákat mutatott nekem. Megfigyeltem, hogy a nők ilyenkor magányosan félrevonulnak a pusztába, és ott hozzák rendbe magukat. A használt párnákat eltemették, úgy macska módjára, ki-ki a maga ürülékét. Egyszer megláttam, hogy egy asszony visszahozott valamit a tenyerében, és odaadta Gyógyító Asszonynak, aki kinyitotta a hosszú cső tetejét. Megfigyeltem, hogy a csőben azokat a leveleket tartják, amelyekkel az én felhólyagzott, felsebzett lábamat és leégett bőrömet ápolták. Gyógyító Asszony betette a csőbe a rejtélyes valamit. Elég közel álltam hozzájuk, és amikor orromat megcsapta egy irtózatosan kellemetlen szag, rájöttem, hogy az a titokzatos valami egy alvadt vérdarab.
Aznap Gyógyító Asszony most nem a cső tetejét, hanem az alját nyitotta ki. Elmúlt a bűz. Nem éreztem semmiféle szagot. A tenyerébe ürítette a cső tartalmát: valami kátrányszerűséget, mely vastag és csillogó volt. Ezzel vette kezelésbe a sebszéleket, szépen elegyengette őket, miközben alaposan bekente a sérült felületet. Nem volt azután se kötözés, se sínbe rakás, se varrás, se mankó.
Túlestünk a megrázkódtatáson, és nekiláttunk a vacsorának. Az este folyamán az emberek felváltva fektették ölükbe Nagy Kővadász fejét, hogy kényelmesebben érezze magát fektében. Én sem maradtam ki, különben is meg akartam nézni a homlokát, kíváncsi voltam, van-e láza. A közelében akartam lenni annak az embernek, akin a kedvemért bemutatták gyógyító tudományukat. Ölembe tett fejjel, hunyorogva nézett föl rám.

Másnap Nagy Kővadász lábra állt, és elindult a többiekkel együtt. Még csak nem is bicegett. Azt mondták, a reggeli szertartás csökkenti a csontsérülés fájdalmát és a püffedtséget. Igazuk volt. Néhány napig figyelemmel kísértem, hogyan varasodik a fekete seb, majd hogyan kezd leszáradni. Öt nap múlva el is tűnt; nem látszott más, csak vékony forradás azon a helyen, ahol a csont átszúrta a bőrt. A férfi legalább hetvenkilós volt, ezért csak csodának tulajdoníthattam, hogy segítség nélkül ráállt a szabályosan kettétört csontra, amely ezek után nem szúrta át megint a bőrét. Tudtam, hogy a törzs minden tagja makkegészséges, de különös tehetségük volt ahhoz is, hogy mit csináljanak, ha súlyos betegség éri őket.

Hiszen ezek a gyógyító képességgel megáldott emberek sosem tanultak biokémiát vagy kórtant, mégis tisztában voltak az igazsággal, tudták, mit akarnak és mi a dolguk az egészség érdekében.

Gyógyító Asszony megkérdezte tőlem: - Tudod már, meddig tart az örökké?
- Igen - válaszoltam. - Értem már.
- Biztos vagy benne?
- Igen, az vagyok - erősítettem meg.
- Akkor hadd mondjak neked valami mást is. Az emberi lelkek csak látogatóban vannak ezen a világon. A lélek örökkévaló. Az emberek találkozása mind megannyi élmény, s az élményekből örökké tartó kapcsolatok lesznek. Az Igazak népénél teljes kört alkotnak az élmények. Nem szakítja meg, amint a mutánsok teszik. Ha valakit haraggal elhagyunk, s megbomlik a kör, akkor ezzel életünkben még máskor is találkozunk. Vagyis nemcsak egyszer szenvedünk, hanem újra és újra, míg meg nem tanuljuk a helyes cselekvést. Figyeljünk, tanuljunk, okosodjunk a történetből. Váljunk el békében, hálával, vagy ahogy ti mondjátok, szívünkben áldással.

Fogalmam sincs róla, hogy a fiatalember csontja gyorsan összeforr-e vagy sem. Nem volt lehetőségünk röntgenvizsgálatra, a sérült pedig csupán ember volt, nem csodalény, de mindez nem is számított. Az a lényeg, hogy nem voltak fájdalmai. Nem érzett utóhatásokat sem, a maga részéről - de a többiek is a magukéról - túlesett az élményen. Békés nyugalomban és remélhetőleg egy kicsit okosabban folytattuk utunkat. A kör bezárult, az ügyre senki nem fordított több időt és figyelmet.

Ooota elmondta, hogy a balesetet nem ők idézték elő. Csupán azt kérték a sorstól: ha úgyis jönnie kell, hát jöjjön egy ilyen eset, hadd legyek tanúja gyógyítási módszerüknek. Nem tudták előre, hogy lesz-e ilyen alkalom, ki lesz az áldozat, csak azt kívánták, hogy számomra legyen lehetőség a megismerésre. S amikor bekövetkezett a baleset, hálásak voltak a sorsnak, amiért alkalmat adott nekik, hogy megosszák az élményt egy mutáns kívülállóval."

(Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak)

Tudat

Sok éve mondom és tanítom, hogy a betegségek hátterében nem a genetika áll, hanem gondolati vagy érzelmi problémák. Egy családban nem azért fordulnak elő hasonló tünetek, mert genetikailag öröklődik, hanem mert a viselkedésmintát utánozzák le. Ha egy lány, azt látja, hogy az anyja havonta görcsöl, nagy valószínűséggel ő is ezt fogja tenni. Ha a gyermek azt látja, hogy a szülőnek sokszor fáj a feje, ő is ezt fogja alkalmazni, hogy kibújjon a tennivalók vagy a felelősség alól. Ha egy gyerek abban nő fel, hogy az apját inni látja probléma esetén, ő is a pohárhoz nyúl majd álmegoldásként. Ha a szülő kerülte a konfliktusokat és visszamérgezte magát, a gyermek is májproblémákkal küzdhet. Most találtam egy könyvet, ami megerősít ebben. Dr. Bruce Lipton sejtbiológus írta.

"Egy sejt életében nem a gének a meghatározók, hanem az energetikai környezet, melyben létezik. A gének nem egyebek egyszerű tervrajzoknál, amelyek alapján a sejtek, szövetek és szervek felépülnek. A környezet e folyamatban az építési vállalkozó szerepét tölti be, végső soron ő a felelős a sejt milyenségéért. Az élet kerekét az egyes sejtek "környezettudatossága", nem pedig a gének lendítik működésbe. (A tudatosság segíthet azon, hogy az alkoholista szülő példája azt váltja ki a gyerekből, hogy a saját negatív tapasztalatai miatt ő már nem fog inni egyáltalán. De ehhez TUDATOSNAK kell lennie.)
Az életet a környezet jelzéseire adott válaszaink mozgatják.
Eltöltött a lelkesedés, amikor rájöttem, hogy a tudomány útját járva áldozatból sorsom kovácsává léphetek elő.
Izgalmas időket élünk, amikor a tudomány ripityára zúzza a régi hiedelmeket, és újraírja világképünket. A tévhitet, miszerint törékeny biokémiai szerkezetek volnánk, amelyeket gének szabályoznak, annak megértése váltja fel, hogy magunk alakítjuk sorsunkat és a világot, amelyben élünk.
(Ez a Vízöntő kor előnye. Végre vége a Halak korszak sötét dogmáinak, és az Uránusz fényt robbant a tudatokba. Hirtelen felismerjük az igazságokat. Már ideje volt!
Múlt héten részt vettem egy gyászmisén. Komoly megpróbáltatás volt, de a szülők miatt részt vettem rajta. Szerencsétlen Jézus tanításait kifacsarva idézik: "az Úrhoz csak általam juthatsz" Megint az egyedüli üdvözítő út!? Milyen istenkép az, hogy ha valaki a Föld olyan területére született, ahol még nem volt kereszténység, az eleve pokolra ítélve született, teremtetett? Felnőtt, gondolkodó emberek 2000 évig bevettek ilyen butaságokat?
Jézus tanította, hogy ne ítélkezz, de ha valaki nem keresztény, akkor elítélik. Persze, mert akkor az egyházi adót nem nekik fizetik.
Jézus tanította, hogy ne ölj! Ezért 2000 évig tűzzel - vassal irtottak mindent és mindenkit, aki nem volt keresztény.
Jézus eléggé el lehet keseredve, hogy mivé fordították ki a tanításait. Ő jókat mondott, jót akart, de az ellenkezőjére használták fel. Olyan ez, mintha Teréz anya égisze alatt működtetnének egy kuplerájt. De most viszonylag "hirtelen", gyorsan felismerik egyre többen az igazságot az Uránusznak, a Fénynek köszönhetően.)