Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. január 10., vasárnap

Nem értem....

Felettébb mozgatja az agyamat, ha valamire nem találok magyarázatot. Napok óta beakadt egy tény. Csütörtökön kijöttem Marosvásárhelyre. Budapesten is havazott, és szinte végig a határig. Az egész terület puha, fehér hótakaró alatt alussza téli álmát.
Szolnok után volt egy hosszabb szakasz, ahol elképesztő mennyiségű és méretű kátyú keletkezett egy hónap alatt. Havonta megteszem ezt az utat, és a múltkor még nem volt ilyen. Mintha ementáli sajton kéne átvergődni. Komoly veszély a kocsiknak.
Haladtam Ártánd felé. Ott annyira sűrűn és kavarogva havazott, hogy alig lehetett látni a szembe jövő forgalmat. Már látnom kellett volna a határ épületeit. Végre felbukkant, amire vártam. Behajtottam a határra. A magyar résznél meg sem kell állni, majd a román épületnél felmutattam a személyit. Fél perc sem volt. Tovább gurultam, és 2 perc múlva csippant az sms, hogy innen már roaming díjszabás és Orange szolgáltató üzemel. Indexeltem, és félre álltam, hogy felhívjam Lajost, aki erre várt. Ő tölti fel a kinti kártyámat. Beszéltem vele, majd leesett az állam. Mi olyan fura? Rájöttem, egy darab hópihe sincs sehol, csak szakad az eső. És ez így volt végig az úton. Eső és sár.
Nem találok rá magyarázatot. Síkvidék. Semmi természeti képződmény nincs. De a határig minden puha, fehér hó, és a túloldalon eső és sár. Mi van??????
Annyira sok sár, hogy kifogyott a 2 liter ablakmosó folyadék. Szerencsére mindig van egy tartalék, félre kellett állnom és feltöltenem.