Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. január 6., szerda

RAS

Az agy másodpercenként több, mint 400 milliárd bit információt fogad be, mi azonban mindebből csupán nagyjából kétezret tudatosítunk. Mi dönti el, hogy melyik bitet "látjuk meg", és melyiken siklik át a figyelmünk? Nos, ez a végtelenül fontos agyi régió, amelyet retikuláris aktiváló rendszernek (RAS) nevezünk, és amely pillanatról pillanatra, éjjel és nappal, ébren vagy alva életfontos döntéseket hoz.
Ez a hálózat áll őrt az elme kapujában, kirostálva a beözönlő információkból azt, ami a leginkább illeszkedik a bejáratott mintákhoz. A retikuláris rendszer minden érzékszervi ingert felvesz a külső környezetből, és amennyiben fontosnak találja, riasztja a tudatos agyat, hogy figyeljen oda. Mindezt nyolcszázszor gyorsabban végzi el, mint ahogyan a tudatos agyi tartomány működik.
Ezért hallja ki az anya egy osztályterem előtt 50 gyerek zsibongásából egyedül a saját csemetéje kiáltozását. Miért? Azért, mert felismeri ezt a hangot, és úgy programozza magát, hogy minden mást kiszűrjön.
Vagy hasonlítsuk össze e rendszert a Google működésével. Mikor begépelünk egy betűsort a keresőpanelbe, mindent végigvizsgál az interneten, ami erre a meghatározott szóra vagy mondatra vonatkozik, majd előhívja a számunkra fontosat - teszi mindezt másodpercek alatt. Hajszálra így dolgozik a retikuláris formáció is, csak éppen nem másodpercek, hanem egy másodperc tört része alatt.
A RAS legfontosabb tulajdonsága az, hogy - akárcsak a Google - bármit kikeres és kifigyel a számunkra. Amennyiben beprogramozunk egy meghatározott célt, akár ébren vagyunk, akár alszunk, akár rágondolunk, akár nem, a RAS szorgosan végzi a dolgát, végigpásztázva az információ óceánját, hogy pontosan azt lelje fel, amire utasítottuk, kiszemelve az egyetlen megjelölt bit információt a tudat számára a 400 milliárdból - és kiszűrje a fölöslegesnek ítélt összes többit.
Képzeljék el, hogy alszanak, és a kisbabájuk a szomszéd szobában szunnyad. Odakint autók türkölnek, a közelben kutya ugat, és a földszinten az óra minden negyedórában üt - mindez mégsem ébreszti fel önöket. Ám amikor a baba sírni kezd, rögvest kiugranak az ágyból. A tudattalan agyi tartomány az összes hangingert felfogta, de egyedül a baba sírása hatolt át a tudathoz, és ébresztette fel önöket.
Az idegrendszernek ez a bámulatos képessége - hogy az információ óceánjából egyetlen cseppet képes kiemelni - áldás vagy átok egyaránt lehet, attól függően, miféle kereső kifejezést gépeltünk a programba.
Ha azt programozzuk belé, amit nem akarunk, pontosan erre keres rá, és mindegyre ezzel kell megküzdenünk. Ezért követik el sokan ugyanazt a hibát újra meg újra, legyen szó üzletről, szerelemről,egészségről vagy bármi másról. Hogyan lehetséges, hogy azt programozzuk a RAS-ba, amit a hátunk közepére sem kívánunk? Egyszerűen úgy, hogy erre összpontosítunk, ezért úgymond , agyunkba véssük ezt a félelmet.
Ha tehát arra az 5 kilóra koncentrálunk, amennyivel le szeretnénk fogyni, vagy arra az adósságra, amelyet el szeretnénk kerülni, esetleg amiatt aggodalmaskodunk, hogy új vállalkozásunk nem éri meg az első évet, agytörzsünk buzgón munkához lát, és addig ás a bejövő ingerek ingoványába, amíg pontosan azokat a gondolatokat , kihallgatott beszélgetés foszlányokat és információ morzsákat nem találja - és kizárólag csak ezeket - amelyek a szóban forgó nemkívánatos, kellemetlen helyzetbe juttatnak minket.
Miért? Mert erre utasítottuk a RAS-t.
Mi több, ez a rendszer engedelmesen elmegy minden más mellett. Ami azzal jár, hogy mindazt z információt, ami az 5 kilós fogyáshoz, az adósság rendezéséhez vagy üzletünk sikeres kiépítéséhez szükséges, a RAS lényegtelenként félredobja.
A RAS minden olyan jelzést felkutat, ami alátámasztja meggyökeresedett nézeteiket. Amennyiben e nézetek negatívak, akkor pontosan ilyen valóságra is találnak,hogy azután viselkedésükkel tovább erősítsék és megsokszorozzák a rosszat.
Az aggodalom ima azért, amit el akarunk kerülni.
(John Assaraf: A válasz)