Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. január 4., hétfő

Reggeli vallomás

Drága Zsófikám reggel felhívott. Fél órája állnak Lórival a dermesztő hidegben a buszmegállóban, de nem jön a busz.
Mondtam, hogy ne aggódjon, mert akkor sokan ugyanígy járnak a suliban, tanárok is. Tudni fogják, hogy miért késnek.
- Igen, két tanár is itt áll mellettünk.
Szabadkoztam, hogy miután még fel sem öltöztem, nem tudok rajtuk segíteni, hogy odamegyek, és beviszem őket a suliba kocsival.
Mire Zsófi így szólt:
- Tudom, csak azért hívtalak, mert te mindig megnyugtatsz.
Imádom!