Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. január 13., szerda

Rend van

Karácsony előtt írtam a retrográd bolyóállásokról. Sikerült sokaknak - a tudatlanságuk miatt - belemenni a kellemetlen helyzetekbe.
Merkúr: közlekedés. A BKV sztrájk. Döbbenetesen önző hozzállásuk van.
Még mielőtt kijöttem, Zsófi hívott egy reggel sírva, hogy nem jött a busz, most mi lesz? Igyekeztem megnyugtatni, hogy akkor sokan fognak késni. Valóban két tanár is velük várt a megállóban. Ennek ellenére persze Lóri nem tudott reggelizni a suliban.
Másnap reggel 40 percet álltak és fagyoskodtak megint, ismét ugrott a reggeli. És én most csak a két unokám szempontját mondtam el.
Számtalan ember nem jutott be a munkahelyére, így sokakat anyagi kár ért. De végeláthatatlanul sorolhatnám a kellemetlenségeket, anyagi és erkölcsi károkat.
Nos, gratulálok mindenkinek! A Mars miatt remekül demonstrálják a saját érdekek ráerőltetését másokra. Nem számít, hogy mekkora tömegnek okoznak gondot, fő, hogy ők páran érvényesítsék az akaratukat. Hölgyeim és uraim! Nagy pofon jár majd ezért! És garantálom, a karma kivétel nélkül utolér minden résztvevő sztrájkolót.
Tömegek belementek a "válságosdi játékba". Elhiszik, tovább panaszkodnak, így még több ilyen élményt vonzanak be. Ahelyett, hogy a kiutat keresnék, és arra koncentrálnának, tovább rántják magukkal a többieket. Ezzel az erővel a lakosság legnagyobb része sztrájkolhatna. De ha kevés a torta, hiába hisztizünk, nem lesz több szelet. Előbb még több tortát kell sütni, hogy legyen mit szétosztani.
Én a Merkúrból annyit tapasztaltam, hogy Marosvásárhelyen nem voltak élvezhető minőségűek a magyar csatornák. Próbáltam híradót nézni, de kattogott a hang, kimerevedett a kép. Ennyi.
Sőt, Marosvásárhelyen eddig nem jutottam internethez, most meg igen. A sok elfoglaltságon múlt, hogy kevesebben voltam fent, mint szerettem volna. Az utak járhatóbbak, mint amire számítottam. Kiderült, hogy szerdán nem lehetett közlekedni Marosvásárhelyen, mert mindent jégpáncél borított. Én meg csütörtökön érkeztem,, és minden olvadt. Persze egész úton úgy képzeltem, hogy egy 2 km-es hőgömböt tolok magam előtt.
A Mars nekem úgy mutatja magát, hogy nem kell például Csíkszeredára menni. Sajnos a szervezés akadozik (Merkúr) és nincs elég jelentkező. De Csíkszentdomokoson minden rendben, és fogalmam sincs, mikor megyek haza. Élem az adott nap eseményeit, és nem tervezgetek. Lehet, hogy a szülinapomat egyedül töltöm autóvezetés közben. Nem baj, vezetni imádok, a táj mesés. Remek látványban lesz részem! Vagy ki tudja még, mi lesz? Úgy lesz, ahogy lesz. Meglátjuk. Egy biztos, jobban fog alakulni, mintha kötném magam az elképzeléseimhez.