Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. január 18., hétfő

Szülinapi szánkózás

Csíkszentdomokoson ért a születésnapom, egy tündéri családnál. Már korábban is írtam róluk. Meglepetésként - és mert napok óta ki se léptem a házból - egy kirándulást, pontosabban kocsikázást szerveztek.

Elnéztem a keskeny szekeret, és azon tűnődtem, hogyan férünk el benne? Hová is ülünk? Két deszkát tettek keresztbe, és ezen lehetett helyet foglalni. Elég kalandvágyó vagyok. :-D Melegen felöltöztem és mindkét telefont elhoztam magammal, hogy sok képet készíthessek.

A Kati nevű lovat befogta Marci a szekér elé, és elindultunk. A rugózás finoman szólva hiányos volt, de a levegő, a ló és az egész feldobott.

Ilyen házakat látni sokfelé. Nekem jobban tetszenek, mint az új építésűek, csak fel kellene újítani őket.
Közben átértünk Leventéhez, ahol Katit betakargatták és enni is kapott. Mi pedig átültünk a szánkóra. Ez már sokkal komfortosabb volt. :-D

Eleinte az úton haladtunk, magunk mögött hagyva a falut. Hátranézve így látszott Csíkszentdomokos.

Előttünk a rét, puha hóval borítva. Egy idő után már a szűz havon siklott a szán. Dermesztő hidegben. A kezemben levő telefon még bírta, de a másik feladta. LG nem erre a hidegre konstruálta.

Le sem lehet írni az érzést. Míg élek, nem felejtem el. És a látványt sem.

Aztán megérkeztünk egy bekerített telekhez. Itt meg is álltunk.

Marciék lekiabáltak, és ma sem értem, hogyan értek fel ilyen gyorsan egy vödör kukoricával.


A lovak kipihenték magukat. Rá kellett jönnöm, hogy a melegen öltözésnek vannak fokozatai. Amire én gondoltam, erre nem bizonyul elégnek. De ki törődik ilyenkor a meleggel? Habzsoltam a látványt, a friss levegőt.

Beöntötték a kerítés mellé a kukoricát és hívták a malacokat. Ezek különleges példányok. Mangalicákat kereszteztek vaddisznókkal. A kan több, mint 300 kg. Finoman figyelmeztettek, hogy óvatosan álljunk a kerítésre, mert ha bedől, végünk. Még a tenyésztő sem merészkedik a közelébe. Ezen a képen a kicsiket láthatjuk.
Sajnos kezdett beesteledni, így haza kellett menni. Bár a hideg miatt talán jobb is így.
Ezt a születésnapot nem fogom elfelejteni! Otthon nincs ilyesmiben részem. De látnom kell ezt a helyet tavasszal és nyáron is!