Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. február 17., szerda

Borvíz

Nem győztem betelni a táj látványával.


Ismét lovas - szánkós élményben volt részem.
Elmentünk borvízért.

Imádom a fenyőket. Elképesztő méretűek,
és sajnálom, hogy az illatukat nem tudom megosztani Veletek.

Bár sütött a nap, azért cudar hideg volt.
De mit bántam, a szemem habzsolta a látnivalókat.

Kár, hogy a nap csillogása a hó felszínén nem jön át a képeken!

Fecske és Kati: anya és lánya.

Azt hiszem, utoljára kisgyerek koromban volt sapkám.
De most vettem egyet, mert idén igazi télben van részem.
Sajnos a fogyásom sem látszik, mert számtalan réteg pulcsi van rajtam.

Már több alkalommal ittam a borvízből.
Szerencsére akkor nem láttam, hogy innen jön a víz.
Az ÁNTSZ nézhetne nagyot.
De mivel nem lett soha bajom tőle, iszom tovább is bátran.
Tényleg jót tesz.
És persze évezredekig nem akadályozta meg az embereket a hivatali bürokrácia.
Szeretem, hogy bárhová megyünk, a lovak mindig kapnak enni.

Ezt a kirándulást is a maradandó élmények közé sorolom.
Hála és köszönet érte minden érintettnek!