Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. február 17., szerda

Disznóölés

Az én drága vendéglátóim gondoskodtak fotózni valóról: disznóölés a téma. Elsőre megrettentem: több mint 20 éve még filmesként, részt vettem egy disznóölésen, ahonnan elmenekültem, mint buta pesti liba. Azóta jártam bonctanon, sok embert átkísértem már a túlvilágra. Már másképp látom az élet és a halál kérdését. Nem mondtam hát nemet a programra.

Az élet nagy tanítása: hajnalra megszületett két bárány. Szó szerint "ma született bárányt" láttok a képen. Tündéri volt a hangja.


Aztán jött a disznóölés.

Megtanultam sok mindent, hogy mire miért van szükség.
Nagyon érdekes, hogy minden apró résznek helye van,
és semmi nem vész kárba.

Rengeteg képet készítettem, de csak párat teszek ide,
nem akarok sokkolni vegetáriánusokat.
De őszintén mondom, nincs ezzel semmi baj.

Mindenki kivette a részét a munkából.

Az a szokás, hogy minden fázis után inni kell egy kupicával.
Megértem, mert kemény hideg volt az udvaron.
Én persze nem ittam.
A végén pedig húsklopfolóként üzemel az üres palack.
A végén még hurkát is ettem, amit 20 éve nem tettem.