Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. február 12., péntek

Mámorító élmény

Hálás vagyok a sorsomnak, hogy havonta megtehetem ezt az utat. Minden alkalommal a természet egy másik arcát mutatja meg. Ezt a patakot imádom. 600 km-re van a lakásomtól. Itt mindig kiszállok pár percre, hogy képeket készítsek róla. Ne csak menet közben kattintsak.

Ez az út egy lesiklópályához vezet. Kedvem lett volna sétálni egyet az erdőben, de nem tehettem meg. Remélem, egyszer erre is sor kerülhet.

A Bucin nevű hegyen szoktam átmenni Marosvásárhelyről Csíkszentdomokosra. A hegytető egy üdülő paradicsom. Ragyogó napfény fogadott.

Itt is kiszálltam néhány fotó erejéig. Amit nem tudok Veletek megosztani, az a levegő. A tüdőm rettentően élvezi az itteni kényeztetést.

Szégyen, vagy sem, de megkönnyeztem. Végig énekelem az utat, a szemem is tobzódik a festői látványban, és bizony azt hittem, kiugrik a szívem a helyéből. Nekem ez mámorító: vezetni imádok, jó zenét hallgatok és énekelek mesebeli tájon haladva. Jó társaság vagyok magamnak, és az őrangyalomnak végre gyönyörű helyekre kell kísérnie.
Alapvetően szerencsém volt a közlekedés szempontjából, mert bár valami barna dologgal le volt szórva az út, de így lassan, de biztosan lehetett haladni.

Idén elmondhatom, hogy találkoztam a tél különböző arcaival. A városban kevésbé kellemes, de itt felejthetetlen!