Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. február 7., vasárnap

Vacogós, vizes városnézés

Bár augusztus óta havonta járok Marosvásárhelyre, most adódott először, hogy ki tudtam sétálni kicsit a városba. Egyébként ebben az utcában töltöm az időm.

Az utca vége merőleges a Poklos patakra.
Talán bokáig ér benne a víz, ami most befagyott,
de volt, mikor elöntötte a várost.
Nehéz elképzelni.

Két utcányira jutottam el, és impozáns, régi, szép épületeket láttam.


Na jó, ilyent is. :-D
Érdekes a ház oldalán a szocreál falfestmény.
De hát a retro úgyis divat.


Jó érzés, hogy szépen karban vannak tartva ezek az épületek.

Havas eső áztatott közben, és fújt a hideg szél.
Megtaláltam azokat az épületeket,
amikre 6 éves koromból emlékeztem.
Csak a szüleim hiányoznak a visszatekintéshez.

Ezeket még igazi építészek tervezték,
akiknek volt arányérzékük, ízlésük.

De itt van ez a rémség.
Már átadáskor is jellegtelen, fantáziátlan, igénytelen volt.
Milyen lesz évtizedek múlva?
Belül sem jobb.
Számtalan ékszerbolt, cipőbolt van benne,
de egy szelet kenyeret sem tudtam venni.
A felső szinten vannak büfészerűségek,
de inkább kihagytam őket.
Csípős csirkemell nem volt a KFC-nél.
A szárnyat és a combot nem eszem meg.
Az én hibám, miért válogatok...
Visszasétáltam az esőben a McDonadl's üzletébe.
Ettem két sajtburgert.
Sajnos a tükörtermet nem tudtam megnézni a kultúrpalotában,
mert korán bezárt.
Várom a tavaszt, és akkor messzebbre is elmerészkedem.