Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. március 8., hétfő

Nőnapra: Lila kalap

3 évesen:
amikor tükörbe néz, egy királynőt lát.

8 évesen:
amikor tükörbe néz,
Hamupipőkét látja.

15 évesen:
amikor tükörbe néz,
egy rémséget lát.
(Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!)

20 évesen:
amikor tükörbe néz, azt látja, hogy
"túl kövér/sovány,
túl alacsony/magas,
túl egyenes/göndör"
- de mégis úgy dönt, azért még kimegy az utcára.

30 évesen:

amikor tükörbe néz, azt látja, hogy
"túl kövér/sovány,
túl alacsony/magas,
túl egyenes/göndör"
- de úgy érzi, nincs már ideje változtatni rajta,
ezért így megy ki az utcára.

40 évesen:
amikor tükörbe néz, azt látja,
"túl kövér/sovány,
túl alacsony/magas,
túl egyenes/göndör",
-ám azt mondja:
"de legalább tiszta vagyok"
és kimegy az utcára.

50 évesen:
amikor tükörbe néz,
saját magát látja,
és odamegy, ahova akar.


60 évesen:
a tükörbe néz,
és azokra az emberekre emlékezik,
akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé.
Kilép az ajtón és meghódítja a világot.


70 évesen:
amikor tükörbe néz,
bölcsességet, tudást és vidámságot lát,
és élvezi az életet.

80 évesen:
nem nyűglődik a tükörrel.
Csak felteszi a lila kalapját
és megy,
hogy nevessen a világgal együtt.