2010-04-27

Telihold

2010. április 28-án telihold
a Skorpió 8 fokán.

Százszoros nap lesz, figyelj oda!

Változni kell

A gondolataid vezetnek a sorsodhoz.
Ha mindig ugyanúgy gondolkodsz, mindig ugyanoda fogsz eljutni.
Gondolkodj új módon, és egy új személyiség leszel.
Adjál mindenkinek boldogságot, és békében fogsz élni.
Teremts békét a tudatodban,
és meg fogod teremteni a béke egy világát önmagad körül.

A sorsunk mindig és csak is a mi kezünkben van – minden látszat ellenére.

Ha megtanuljuk, hogy segítsünk magunkon,

mások felé is ki tudjuk nyújtani a segítő kezünket.

Maros völgye

Alig vártam, hogy lássam ezt a vidéket.
Februárban hatalmas hóban jártam erre.
Nyoma sincs már a télnek erre.
Sarjad a fű, zubog a víz.
Éled a természet.

Számtalanszor megálltam képeket készíteni.

Ez a kis épület is megnyerte a tetszésem.
És körülötte a sok virágzó fa!
Tudom, hogy mire legközelebb erre járok, már lehullanak a virágok,
és tele lesz gyümölccsel.
Ez a kert tele van pitypanggal.

Sok ház előtt a padon ülnek kint az emberek, és nézik a forgalmat, beszélgetnek.
Nekem ez időutazás.
Kiskoromban Apuval jártuk az országot, és ezt láttam akkor is.

Illés próféta kolostora - Maroshéviz

Megláttam ezt a kaput, és azonnal leparkoltam.


Gyönyörű munka, nemes kidolgozás.

A kapun belépve eláll az ember lélegzete a látványtól.


Oldalt áll az épület, ahol a szertartásokat tartják.

Kellemes a szemnek az egész. A hatalmas, egészséges fenyők illata felejthetetlen.

A bejárat felett aranyló kép vakítja a szemünket.

Az építésznek és a kertésznek jó arányérzéke volt.
Hiába, ami szép, az szép!

2010-04-22

Töredékek

Ezzel a parányi, nagyon egyszerű kis sárga virággal kezdem a beszámolót. Azért ő az első, mert remekül példázza a szürke talajon áttörő életet, vidám színével. Nincs mese, vége a télnek!Marosvásárhelyről mentem Csíkszentdomokosra. Szinte minden félreálló helyen leparkoltam fotózni. Több, mint 150 képet csináltam. :-D Ennek apró töredékét tudom itt megosztani Veletek.

A lakásomtól kereken 600 km-re van ez a kedvenc patakom. Nem tudom a nevét, de talán nem is fontos. Itt minden hónapban körülnézek. Mindig más és más arcot mutat. Innen fel lehet menni a sípályára.

Sajnos szinte semmi nem megy át a képeken. Nem halljátok a madarak énekét és a víz csobogását, hiányzik a leírhatatlan erdőillat: a fenyő, a víz, a talaj keveréke. A nap és szél simogatása... ezt csak itt lehet élvezni!

Legszívesebben beleálltam volna a vízbe!

Lélegzet elállító a hatalmas fenyők között kanyargó út. Még akkor is, ha a legnagyobb része pokolian tele van kátyúkkal. Kit érdekel? A Bucin nevű hegyen megyek át.

A tetőn sok faház van. Most elég kihalt, de télen sok volt a síelő. Most verőfényes napsütés csend, béke.
Ez a ló pár perc múlva kisétált az útra. Csak remélhetem, hogy nem üti el egy kocsi.

Persze megint leparkoltam. Ez a mesés fenyő állt szemben.

A kocsi hátsó ajtaját felhajtottam és odaültem pár falatot enni. Apró kis csomagolt kávés piskótát választottam, mire ez a kutya odaállt elém. Nem bánta, hogy csak kávés van, megette. Kértem, hogy kimenne az árnyékból, hogy jobb képet készíthessek róla. Rámnézett, szinte megvonta a vállát, és kiült a napra.

Így megfelel? Annyira tündéri volt, hogy a Milka utolsó sorát is megkapta.

Furcsa, hogy bár Magyarországon már melegebb van, mégis látványosan itt sokkal több gólyát láttam.

Lehetetlen nem megállni, ha az ember ilyen bokrokat, fákat láthat közelről.

Olyan, mint egy menyasszony a természet ölén. :-D

Őt nem ismerem, de errefelé temérdek van belőle. Érdekel, milyen lesz később?

Az út mentén kanyargó patak egy újabb meseszép része.

Ugye érthető, hogy ki kellett szállnom megint? Kocsiból nem lehet annyira élvezni!

Mikor úgy éreztem, hogy most már nem állok meg, nem akartam hinni a szememnek. Hiszen ez hó! Látnom kell közelről!

A fák között, a patak partján, már kezd zölddé válni a növényzet, de még hófoltok is vannak.

A koronák közt besütő napban fényfürdőt vesznek a gombák.

Ez egy csendesebb része a pataknak. Hívogatóan tisztának tűnik, de persze rettentő hideg még.

Itt meg hangosan zubog alá a köveken.

Megint a hatalmas fák között haladok...

A tehenek megállásra késztettek. 6-8 sétált keresztül az úton. De amit a következő pillanatban láttam, az hihetetlen volt. Az egyikük magasugró bajnok. Szinte helyből átugrotta a kerítést. De komolyan!

Itt látszik a nem kicsi kerítés, és a bajnok tehén hátsója.

Ilyen szép kis panzió várja a vendégeket.
Már közeledem Domokos felé. Meglepően zöld a talaj.

Kiderült, hogy azok a kertek ilyen zöldek már, ahol trágyáztak igazi trágyával. A műtrágyától egyébként is túl kemény lesz a fű, azt nem szeretik az állatok, csak ezt az igazit. Ez lehet a tehéntől, sertéstől, birkától, lovaktól... mind jó. Viszont az emberi ürüléket nem szeretik az állatok, ezért azt védekezésül alkalmazzák a gazdák, ha nem akarják, hogy idő előtt lelegeljék a füvet. Mindig tanul az ember...
Folytatás majd következik.

2010-04-21

Rugalmasság

Ha rugalmas vagy
és hagysz másokat olyannak lenni,
amilyenek,
akkor egy rakás stressztől kíméled meg magad.
A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik,
nem pedig a megváltozott körülményekből.

Betekintés


Ha meg akarod ismerni a múltadat,

vizsgáld meg a jelenlegi körülményeidet.

Ha tudni akarod a jövődet,

figyeld meg a jelenlegi cselekedeteidet.

Változás

Amikor a változás szelei fújnak, a kétkedők falakat húznak fel, az optimisták pedig a vitorlákat.

2010-04-17

Popper Péter emlékére


"Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember."
.
Hálás vagyok azért a sok tartalmas gondolatért, amire ő hívta fel a figyelmemet. Számomra hiteles, értékes lélekként élt itt közöttünk. Nyitottabb, toleránsabb szemmel nézek a világra az Ő tanításai által is. Sokunkban igazi nyomot hagyott maga után. Elnézó mosollyal figyelhet most minket. Gyújtottam mécsest és füstölőt érte.

Mámor minden mennyiségben

Gyönyörű tavaszi napsütésben indultam ki. A kocsiban meleg is volt, és közben párat telefonáltam, meg zenét hallgattam.


Szolnoknál ejtőernyősök ereszkedtek alá... Aztán Ancsa felhívott, hogy meghalt Popper Péter. Megkönnyeztem a hírt. Nagyon értékeltem a műveit, élveztem az előadásait, személyesen is. Sajnálom, hogy nem lesz már benne részem. De a kocsiban van egy hangoskönyve, azt be is tettem és meghallgattam.

120 km-re van egy benzinkút, ahol meg szoktam állni. Érdekes élmény, hogy ugyanaz a táj hogyan változtatja a képét. A parkolóban készült ez a kép.

Február 4-én még így nézett ki.

Nem is tudom, hogy a benzin működtette a motort, vagy az én szárnyalásom repítette a kocsit az úton Erdély felé... Imádok vezetni, és azok a felhők!!! A vitorlázó repülős nyarak jutottak eszembe. Olyan rég volt, mintha nem is ez az életem lett volna, hanem egy korábbi inkarnáció.

A fények és a színek mesés pompája! Nagyon éhes voltam már, mert nem reggeliztem, de még napfényben el akartam érni az autópályát, mert eddig csak sötétben és ködben volt szerencsém átmenni rajta.
Bánfihunyadot is augusztusban láttam utoljára világosban.

Sikerült! Pont ilyennek képzeltem a tájat a sötétben. De most mögöttem káprázatos volt, ahogy a felhők közül egyenes sugarakban tört át a nap fénye. Azt sajnos nem tudtam megörökíteni, mert nincs a 40 km "hosszú" pályán leállásra lehetőség, és visszafelé nem tudtam fotózni, csak menet közben előre.
Később vörösen izzott a naplemente, a tükörből látszott. Ezt a tájat mindenkinek látnia kéne.

Lejöttem a pályáról. Ezen a döbbenetesen rossz és kihalt úton lehet lejönni vagy felmenni a pályára. Félreálltam kora este végre, ettem két szelet kenyeret, lehelet vékony felvágottal. Csodás tájakon is megállhattam volna enni, de igyekeztem, a világosban minél többet látni. A fizikai testem nem kapott sok élelmet útközben, de a szemem habzsolta a látványt.