Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. április 22., csütörtök

Töredékek

Ezzel a parányi, nagyon egyszerű kis sárga virággal kezdem a beszámolót. Azért ő az első, mert remekül példázza a szürke talajon áttörő életet, vidám színével. Nincs mese, vége a télnek!Marosvásárhelyről mentem Csíkszentdomokosra. Szinte minden félreálló helyen leparkoltam fotózni. Több, mint 150 képet csináltam. :-D Ennek apró töredékét tudom itt megosztani Veletek.

A lakásomtól kereken 600 km-re van ez a kedvenc patakom. Nem tudom a nevét, de talán nem is fontos. Itt minden hónapban körülnézek. Mindig más és más arcot mutat. Innen fel lehet menni a sípályára.

Sajnos szinte semmi nem megy át a képeken. Nem halljátok a madarak énekét és a víz csobogását, hiányzik a leírhatatlan erdőillat: a fenyő, a víz, a talaj keveréke. A nap és szél simogatása... ezt csak itt lehet élvezni!

Legszívesebben beleálltam volna a vízbe!

Lélegzet elállító a hatalmas fenyők között kanyargó út. Még akkor is, ha a legnagyobb része pokolian tele van kátyúkkal. Kit érdekel? A Bucin nevű hegyen megyek át.

A tetőn sok faház van. Most elég kihalt, de télen sok volt a síelő. Most verőfényes napsütés csend, béke.
Ez a ló pár perc múlva kisétált az útra. Csak remélhetem, hogy nem üti el egy kocsi.

Persze megint leparkoltam. Ez a mesés fenyő állt szemben.

A kocsi hátsó ajtaját felhajtottam és odaültem pár falatot enni. Apró kis csomagolt kávés piskótát választottam, mire ez a kutya odaállt elém. Nem bánta, hogy csak kávés van, megette. Kértem, hogy kimenne az árnyékból, hogy jobb képet készíthessek róla. Rámnézett, szinte megvonta a vállát, és kiült a napra.

Így megfelel? Annyira tündéri volt, hogy a Milka utolsó sorát is megkapta.

Furcsa, hogy bár Magyarországon már melegebb van, mégis látványosan itt sokkal több gólyát láttam.

Lehetetlen nem megállni, ha az ember ilyen bokrokat, fákat láthat közelről.

Olyan, mint egy menyasszony a természet ölén. :-D

Őt nem ismerem, de errefelé temérdek van belőle. Érdekel, milyen lesz később?

Az út mentén kanyargó patak egy újabb meseszép része.

Ugye érthető, hogy ki kellett szállnom megint? Kocsiból nem lehet annyira élvezni!

Mikor úgy éreztem, hogy most már nem állok meg, nem akartam hinni a szememnek. Hiszen ez hó! Látnom kell közelről!

A fák között, a patak partján, már kezd zölddé válni a növényzet, de még hófoltok is vannak.

A koronák közt besütő napban fényfürdőt vesznek a gombák.

Ez egy csendesebb része a pataknak. Hívogatóan tisztának tűnik, de persze rettentő hideg még.

Itt meg hangosan zubog alá a köveken.

Megint a hatalmas fák között haladok...

A tehenek megállásra késztettek. 6-8 sétált keresztül az úton. De amit a következő pillanatban láttam, az hihetetlen volt. Az egyikük magasugró bajnok. Szinte helyből átugrotta a kerítést. De komolyan!

Itt látszik a nem kicsi kerítés, és a bajnok tehén hátsója.

Ilyen szép kis panzió várja a vendégeket.
Már közeledem Domokos felé. Meglepően zöld a talaj.

Kiderült, hogy azok a kertek ilyen zöldek már, ahol trágyáztak igazi trágyával. A műtrágyától egyébként is túl kemény lesz a fű, azt nem szeretik az állatok, csak ezt az igazit. Ez lehet a tehéntől, sertéstől, birkától, lovaktól... mind jó. Viszont az emberi ürüléket nem szeretik az állatok, ezért azt védekezésül alkalmazzák a gazdák, ha nem akarják, hogy idő előtt lelegeljék a füvet. Mindig tanul az ember...
Folytatás majd következik.